Mielőtt a Pyrrusra jött, gyakran került összeütközésbe a hatóságokkal és a rendőrséggel, de sohasem követett el olyan bűnt, amiért utánaküldenének valakit, hogy letartóztassa.

Vajon miért jött ez az űrhajó?

Bár az oldalán jól látszott az azonosítási szám, Jason mégis inkább a modern gyártmányú hajó alakját találta ismerősnek. De nem tudott rájönni, hol láthatta.

A zsilipkamra külső ajtaja nyitva állt, Jason belépett.

Az ajtó azonnal bezárult mögötte, ő pedig becsukta a szemét, amíg az erős ultraibolya sugárzás elpusztította a ruhájára tapadt mikroorganizmusokat. Végül kinyílt a belső ajtó, és Jason felkészülve az esetleges csapdára, belépett a kabinba.

Lába azonban erőtlenül megrogyott, érezte, hogy elesik. Pisztolya azonnal a tenyerébe ugrott, de már nem sikerült célba vennie a műszerfalnál ülő űrruhás férfit.

— Gáz… — Csak ennyit tudott mondani, és elvesztette az eszméletét, mielőtt a fémpadlózatra zuhant.

Amikor magához tért, pokoli fejfájás gyötörte, mely minden mozdulatára még hevesebben belenyilallt.

Kinyitotta a szemét, de az erős fény tovább fokozta fájdalmát, ezért ismét behunyta. Nem tudta, milyen gáz kábította el, de rendkívül gyorsan fejtette ki a hatását, és szervezete ugyanolyan gyorsan hatástalanította. Fejfájása hamarosan enyhült, és a szemét is ki tudta nyitni anélkül, hogy úgy érezze, mintha tűt szúrtak volna belé.

Hagyományos űrhajós fotelben találta magát, kezét és lábát leszíjazták. A mellette lévő széken egy férfi ült, és a műszerfal gombjait nyomogatta. Az űrhajó már a magasba emelkedett, lassan elhagyva a bolygó légkörét, kiért a világűrbe.

Jason alaposan szemügyre vette a férfit. Kicsit idősnek tűnt ahhoz, hogy rendőr legyen, de valójában nehéz volt pontosan megállapítani a korát. Egészen rövidre vágott haja úgy nézett ki, mint egy kerek házi sapka, de a szeme körüli ráncokat inkább a viszontagságos időjárás okozhatta, mint az eltelt évek.