— Nincs kit felvennünk — felelte Weiks. — Megnéztem az összes monitort: odalenn csak a támadók és ocsmány állataik maradtak. Ha mégis lenne túlélő, kétlem, hogy segíthetnénk rajta. A hajót elhagyni öngyilkosság… Az egyik kamerát éppen most találták el. Valószínűleg kötelekkel próbálják felborítani az űrhajót. Nem tudom, képesek-e erre, de nem is akarom megtudni! Indítsák be a hajtóműveket!
— A hajtóművek mindenkit elégetnek odalenn — jegyezte meg a rádiós.
— A mieink már úgysem érzik, ők meg pusztuljanak el minél többen!
Amint az űrhajó a magasba emelkedett, alatta pokoli tűz és füst keletkezett. De amint a tűz kihunyt, és a föld eléggé lehűlt, a távolabb várakozó lovasok átgázoltak az üszkös maradványokon. Egyre többen és többen törtek elő a sötétségből. Úgy tűnt, mintha áradatuk sohasem érne véget.
2
— Elég ostoba dolog, hogy valakit egy fűrészescsőrű sebezzen meg — tűnődött Brucco, miközben segített Jasonnek levennie az elszakadt fémszálas zubbonyt.
— És elég ostoba dolog, hogy valaki megpróbáljon nyugodtan ebédelni ezen a bolygón — felelte Jason.
Amint lehúzta magáról a zubbonyt, éles fájdalom nyilallt az oldalába. — Éppen a levesemet kanalaztam, amikor lecsapott rám.
— Nem komoly sérülés — állapította meg Brucco, amint megvizsgálta Jason oldalát. — Csak a húst hasította fel, de a bordákat nem sikerült beszakítania. Szerencséd volt.
— Úgy érted, szerencsés vagyok, hogy nem ölt meg?
Ki látott már fűrészescsőrűt az étkezdében?
— A Pyrruszon bármi előfordulhat. Ezt még a gyerekek is tudják. — Brucco antiszeptikus anyaggal kente be a sebet, és Jason összeszorította a fogát fájdalmában. Ekkor a kommunikátor hívást jelzett, majd Méta aggódó arca jelent meg a képernyőn.
— Jason, azt mondták, megsebesültél — mondta a lány.