— Én többfelé érdeklődtem — mondta Everard. — Mint látja, külföldön is dolgoztam, és szeretnék újra utazni. De az igazat megvallva egyelőre fogalmam sincs, mit csinál az ön cége.

— Sok mindennel foglalkozunk — közölte Mr. Gordon. — Lássuk csak… maga harcolt már. Franciaországban, Németországban — Everard pislogott: a papírjai közt ott volt kitüntetéseinek felsorolása is, de esküdni mert volna rá, hogy a fickónak nem volt ideje elolvasni. — Hmmm… megtenné, hogy megfogja azokat a dudorokat a széke karfáján? Köszönöm. Nos, hogyan reagál a fizikai veszélyre?

Everard dühbe jött.

— Idefigyeljen…

Mr. Gordon tekintete egy szerkezetre villant az íróasztalán: egy doboz volt csupán, mutatótűvel és néhány tárcsával. — Ugyan, hagyja. Hogyan vélekedik az internacionalizmusról?

— Mondja…

— A kommunizmusról? A fasizmusról? A nőkről? A személyes ambícióiról?… Ez minden. Nem kell válaszolnia.

— Hát ez meg mi a fene? — vakkantotta Everard.

— Egy kis pszichológiai teszt. Felejtse el. Nem érdekelnek a vélekedései, csak annyiban, amennyiben alapvető érzelmi orientációját tükrözik. — Mr. Gordon hátradőlt, és ujjbegyeit összeillesztette maga előtt. — Idáig nagyon ígéretes. A felállás a következő: olyan munkát végzünk, ami, mint ön is tudja, szigorúan bizalmas. Éppen… hm… egy kis meglepetést akarunk szerezni a versenytársainknak — kuncogott. — Menjen csak, és jelentsen az FBI-nak, semmi akadálya. Minket már átvizsgáltak, és tiszták vagyunk. Látni fogja, hogy valóban folytatunk nemzetközi pénzügyi és tervezési tevékenységet. De a munkának van egy másik aspektusa is, és ehhez van szükségünk emberekre. Száz dollárt kap, ha bemegy a hátsó szobába és elvégez egy tesztsorozatot. Körülbelül három órán át fog tartani. Ha nem felel meg, akkor békével elmehet. Ha viszont alkalmasnak bizonyul, leszerződünk magával, mindent megtud, és elkezdődik a kiképzése. Benne van?