Imigyen szóla: — Hé, te!

Nem kapott választ. Még csak annak látszata sem kelt, hogy bármit meghallottak volna.

Om kijött a sodrából és Lu-Tzét hitvány féreggé változtatta a pokol legmélyebb bugyrában, és aztán még mérgesebb lett, amikor az öregember békésen folytatta a lapátolást.

— A végtelenség ördögei árasszák el eleven csontjaid kénnel! — visította.

Ez nem hozott létre szemmel látható változást.

— Süket vén barom! — motyogta a Nagy Isten Om.

Vagy talán azért volt valaki, aki igenis mindent tudott, ami tudható a Citadelláról. Mindig akad valaki, aki gyűjti az ismereteket, nem a tudás iránti szeretetből, hanem úgy, ahogy egy szarka halmozza föl a csillogó tárgyakat vagy egy tegzeslégy szedi össze ágak és kövek piciny darabkáit. És olyan is mindig akad, akinek meg kell tennie mindazon dolgokat, amelyek elvégzése szükséges, de amiket mások vonakodnak megtenni vagy akár elismerni ezek létezését.

A harmadik dolog, amit az emberek észrevettek Vorbison, a magassága volt. Jócskán túlnőtte a hat lábat, de vékonydongájú volt, akár egy normális alkatú személy, akit agyagba mintázott s aztán kisodort egy kisgyerek.

A második dolog, amit az emberek észrevettek Vorbison, a szeme volt. Az ősei a mélysivatag egyik törzséből eredtek, amelyikben kifejlődött a sötét szem birtoklásának sajátossága — nem csupán a szembogár sötétsége, hanem csaknem teljesen fekete szemgolyó. Ettől roppant nehéz volt megállapítani, hová néz. Olyan volt, mintha napszemüveget viselne a bőre alatt.

De az első dolog, amin megakadt az emberek szeme, a koponyája volt.

Vorbis Esperes készakarva volt kopasz. Az Egyház legtöbb lelkipásztora, amint fölszentelték őket, hosszú hajat és szakállat kultivált, olyat, amelyben bottal üthetted volna a nyomát egy kecskének. De Vorbis mindenütt borotválta magát. Fénylett. És a szőrzet hiánya, úgy tűnt, növeli a hatalmát. Nem riogatott. Sosem fenyegetett. Csak azt az érzést keltette mindenkiben, hogy személyes tere testétől több méterre sugárzik ki és hogy bárki, aki megközelíti Vorbist, valami fontosba tolakodik bele. Ötven évvel idősebb fölöttesei sajnálkozást éreztek, hogy félbeszakították, akármi volt is, amiről épp gondolkozott.