Helyette inkább Extra Dinnyéket osztottak rá.

Fönt az imatornyokon egy varjúcsapat sietve fölröppent.

Az Úr Forró Vaspatákkal Tiporja el az Istenteleneket teljes kórusműve után Tesveer kidugaszolta a fülét, és megkockáztatott egy gyors körbefülelést.

Eltekintve a varjak távoli tiltakozásától, teljes volt a csönd.

Ez tehát bevált. Helyezd bizalmad Istenbe, azt mondják. És ő mindig ezt tette. Ameddig csak vissza tud emlékezni, mindig.

Fölvette a kapáját, és megkönnyebbülten visszafordult az indákhoz.

A kapa fémlapja már épp a földbe csapódott volna, amikor Tesveer megpillantotta a teknősbékát.

Az kicsi volt, és alapjában véve sárga, és por borította. A teknője itt-ott csúnyán megsérült. Egyetlen, mélyen ülő, apró szeme maradt — a másik áldozatául esett a sok ezer veszély egyikének, amelyek minden lassan mozgó, a talajtól egy hüvelyre élő teremtményre lesnek.

Tesveer körülnézett. A kertek jócskán a templomegyüttes belsejében terültek el, és magas falak vették őket körbe.

— Hogy kerültél be ide, pöttöm szerzet? — kérdezte. — Repültél?

A teknősbéka fél szemmel meredt rá. Tesveernek egy kis honvágya támadt. A homokdombokon, odahaza, sűrűn előfordultak teknősbékák.

— Adhatnék neked egy kevés salátát — mondta Tesveer. — De nem hiszem, hogy teknősbékáknak szabad a kertben lennie. Nem vagy te kártevő?

A teknősbéka folytatta a bámulást. Gyakorlatilag semmi sem tud úgy bámulni, mint egy teknősbéka.

Tesveer úgy érezte, tennie kell valamit.

— Van szőlő — jelentette ki. — Valószínűleg nem bűnös dolog, ha adok neked egy szem szőlőt. Szeretnél egy szőlőszemet, pöttöm teknősbéka?

— Szeretnél förtelem lenni a káosz legmélyebb bugyrában? — firtatta a teknősbéka.

A varjak, amelyek elmenekültek a külső falakra, újra fölrebbentek A Pogányok Útja Csupa Tövis előadásától.