Egy nap egy teknősbéka rá fog jönni, hogyan kell repülni.

Ez a történet sivatagi tájakon játszódik, barnás és narancssárga árnyalatokban. Az, hogy hol kezdődik és hol végződik, már kétségesebb, de legalább egy a kezdetekből a hóhatár fölött esett meg, sok ezer mérföldnyire a sivatagtól, a Tengely

A folyton ismétlődő, filozofikus kérdések egyike ez:

„Az erdőben lezuhanó fa csap-e zajt, ha nincs ott senki, hogy hallja?”

Ami elárul valamicskét a filozófusok természetéről, mert persze mindig van valaki az erdőben. Lehet, hogy csak egy borz, tűnődve, mi volt ez a recsegés, vagy egy mókus, kissé összezavarodva attól, hogy az egész környezet megindult fölfelé, mindazonáltal valaki. Legrosszabb esetben, ha az eset elég mélyen történt az erdőben, meghallhatta a milliónyi kisisten.

A dolgok csupán megesnek, egyik a másik után. Nem törődnek azzal, ki tud róluk. De a történelem… ó, a történelem az más. A történelmet meg kell figyelni. Máskülönben nem történelem. Akkor csak… nos, egymás után lezajló események sorozata.

És persze irányítani is kell. Máskülönben akármivé válhat. Mert a történelem, ellentétben a népszerű elméletekkel, nem más, mint királyok és dátumok és csaták. És ezek a dolgok a megfelelő időpontban kell megtörténjenek. Ez nem könnyű. Egy kaotikus világegyetemben túl sok minden van, ami balul üthet ki. Könnyen előfordulhat, hogy a tábornok lova rosszkor veszít el egy patkót, vagy valaki félreért egy parancsot, vagy az életbevágóan fontos üzenet vivőjét útközben orvul megtámadja néhány férfi, akiknek furkósbotja van és készpénzhiánya. Aztán ott vannak a vad történetek, élősködő kinövések a történelem fáján, amelyek megpróbálják maguk felé hajlítani.

Ezért a történelemnek megvannak a maga gondnokai.

Ott laknak… nos, a dolog természetéből következően ott laknak, ahova küldik őket, ám szellemi otthonuk egy eldugott, korongvilági völgyben van a magas Kostetőn, ahol a történelemkönyveket tartják.