— Magammal viszem a hegyeim — jelentette ki Lu-Tze. — Jót fog tenni nekik az ottani éghajlat.

És a söprűjét meg a hálógyékényét is vitte. A történelemszerzetesek nincsenek oda a javakért. Úgy találják, hogy a legtöbb dolog tönkremegy egy-két évszázad alatt.

Négy évébe került, hogy eljusson Omniába. Meg kellett figyeljen két csatát meg egy orgyilkosságot útközben, máskülönben csak véletlen események lettek volna.

A Képzelt Kígyó Évében járunk, másképpen kétszáz esztendővel Abbys Próféta Megnyilatkozása után.

Ami azt jelenti, hogy a 8. Próféta eljövetele minden percben bekövetkezhet.

Ez volt a megbízható dolog a Nagy Isten Om Egyházában. Roppant pontos prófétái voltak. Ha lett volna elég nagy naptár, az ember hozzájuk igazíthatta volna.

És, ahogy ez általában szokásos olyantájt, amikor egy próféta érkezése várható, az Egyház megkettőzte erőfeszítéseit, hogy ájtatos legyen. Ez nagyon hasonlított a sürgés-forgásra, amit bármelyik nagyvállalatnál tapasztalhatsz, amikor számvizsgálók várhatók, ám hajlott arra, hogy a kevésbé ájtatosnak vélt embereket elfogja és százféle találékony módon kivégezze. A legtöbb valóban népszerű vallásban ezt tartják az egyes ember vallásos állapota megbízható barométerének. Ilyenkor jelentkezik egy tendencia azt állítani, hogy több a visszaesés mindenfelé, mint egy országos influenzajárvány idején, hogy az eretnekséget gyökerestől ki kell irtani, mi több, szőröstül-bőröstül, kézzel, lábbal, szemmel és nyelvvel együtt, és hogy ideje tisztára törölni a lapot. Erre a célra általában roppant hathatósnak tartják a vért.

Lőn pedig, hogy akkor az időben a Nagy Isten Om monda az Tesveernek, a Választottnak nékie:

— Psszt!

Tesveer megállt kapálás közben és körbebámult a Templom kertjében.

— Tessék? — mondta.

Szép volt az idő a korai másodlagos Tavasz eme napján. Az imamalmok vidáman forogtak a hegyekből érkező szellőben. Méhek lófráltak a babvirágok közt, de hangosan zümmögtek, hogy a kemény munka benyomását keltsék. Magasan fönt egy magányos sas körözött.