— Felébredek — mondta —, és a saját szobámban vagyok. Nem ott, a domboldalban. De tudom, hogy ők ott vannak. És aludnom kell. Sokszor próbáltam fennmaradni és nappal szenderegni, amikor csak lehetett, de végül mégis elaludtam valamikor. És akkor ott voltam, és ők ott vártak rám. És nem bírok felmenni a dombgerincre. Ha mozgok, akkor mindig lefelé haladok, a falhoz tartok. Néha sikerül hátat fordítanom nekik, de akkor mindig kihallom Liliom hangját a többi közül, ahogy utánam kiáltoz. És akkor visszafordulok, hogy megkeressem. És mind felém nyúlnak.

Lenézett szorosan egymásba kulcsolódó ujjaira.

— Mit tegyek? — kérdezte.

Karvaly nem válaszolt.

Hosszas csend állt be, majd újra Éger szólalt meg: — A hárfás, akiről beszéltem, jó barátom volt. Egy idő után észrevette, hogy valami nincs rendben, és amikor elmondtam neki, hogy nem tudok aludni, mert rettegek a holtakról szóló álmoktól, sürgetni kezdett és segített, hogy találjak egy hajót Éa-szigetre, és beszéljek az ottani szürke varázslóval. — Egy Kútfőn tanult férfiról volt szó. — Amint a varázslónak elbeszéltem álmaimat, azonnal elküldött Kútfőre.

— Hogy hívják?

— Berill. Éa hercegét szolgálja, aki Taón-sziget nagyura.

Az öregember bólintott.

— Segítséggel nem szolgálhatott, de szava felért az arannyal a kikötőmesternél. Így hát vízre szálltam újra. Hosszú utazás volt, végig Enyhely partjai mentén, és át a Legbenső-tengeren. Azt gondoltam, talán a vízen, Taóntól messze és még messzebb, magam mögött hagyhatom a szörnyű álmot. Éa varázslója kiszáradt földeknek nevezte azt a vidéket, és úgy hittem, tengeren utazva talán magam mögött hagyhatom. De minden éjszaka ott jártam a domboldalon. Éjjelente akár többször is, ahogy az idő haladt előre. Kétszer vagy háromszor is, vagy szinte mindig, ha lehunytam a szemem, ott voltam a dombon, alattam a fallal és a nevemet kiáltó hangokkal. Olyan vagyok, mint a sebének fájdalmába beleőrült ember, aki csak álmában találhat megnyugvást; de engem az álom is kínoz a nyomorult holtak gyötrelmével és bánatával a fal túloldalán, és a tőlük való félelmemmel az innenső oldalon.