— NINCS MESSZEBB, MINT EGY ÁRNYÉK VASTAGSÁGA — felelte a Halál. — AHOL AZ ELSŐ ŐSSEJT KELETKEZETT, OTT VOLTAM ÉN IS. AHOL AZ EMBER LÉTEZIK, OTT VAGYOK ÉN IS. AMIKOR AZ UTOLSÓ ÉLŐLÉNY MAJD A FAGYOS CSILLAGOK ALATT VÁNSZOROG, ÉN OTT LESZEK.

— Aha! — bólogatott Lezek. — Akkor hát maga jön-megy egy keveset. — Zavarodottnak tűnt, mint az az ember, aki küzd, hogy visszaemlékezzék valami fontosra, aztán nyilvánvalóan föladta.

A Halál barátságos modorban megveregette az apa vállát, és Morthoz fordult.

— VANNAK JAVAID, FIÚ?

— Igen — válaszolta Mort, aztán eszébe jutott. — Csak azt hiszem, a boltban felejtettem a csomagom. Apa, a zsákot a ruhaüzletben hagytuk!

— Hm, az már zárva van — jegyezte meg Lezek. — A boltok nincsenek nyitva Disznóleséskor. Vissza kell menned holnapután, illetve most már holnap!

— NEM TESZ SEMMIT — közölte a Halál. — MOST TÁVOZUNK. SEMMI KÉTSÉG, ELÉG HAMAR LESZ DOLGOM ERREFELÉ.

— Remélem, hamarosan el tud jönni meglátogatni minket — mondta Lezek. Úgy tűnt, még mindig küszködik a gondolataival.

— Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet — jegyezte meg Mort.

— Nos, viszlát, kölyök! — búcsúzkodott Lezek. — Azt csináld, amit mondanak neked, értetted? És… elnézést, uram, van magának fia?

A Halál eléggé megrökönyödött.

— NEM — szögezte le. — NINCSEN FIAM.

— Ha nincs ellenére, még váltanék egy szót a fiammal.

— AKKOR MEGYEK, ÉS UTÁNANÉZEK A LOVAMNAK — egyezett bele a Halál a mindennaposnál több tapintattal.

Lezek átölelte fia vállát — némi nehézséggel, tekintettel a köztük lévő magasságbéli különbségre —, és gyöngéden átvezette a tér másik oldalára.

— Mort, tudod mit mondott Hamish bátyád erről az inaskodásos dologról? — súgta.

— Igen?

— Nos, nekem mondott még valami mást is — közölte bizalmasan az öreg. — Azt mondta, nem ritkaság, hogy az inas megörökli a mester üzletét. Mit szólnál ahhoz, mi?