Mort esetében a dolog nem működött így. A tömeg, mely könnyen szétnyílt új mestere előtt, időben bezárult újra, hogy útját állja. A lábára léptek, a bordáiba könyököltek, ráadásul a népek szünet nélkül rá próbáltak sózni mindenféle kellemetlen szagú fűszert meg szemérmetlen alakúra formázott zöldséget, és egy meglehetősen élemedett hölgy, minden ellenkező értelmű bizonyíték dacára azt állította, hogy Mort jóvágású fiatalembernek látszik, olyannak, aki szeretné kellemesen eltölteni idejét.

Nagyon megköszönte a nőnek, és azt mondta, már most is kellemesen tölti az idejét.

A Halál elért az utcasarokra — a rakéták fénye ragyogó fénypontokat vetített kifényezett fejbúbjára —, és beleszagolt a levegőbe. Egy részeg dülöngélt arra, s anélkül, hogy felfogta volna miért, tett egy kis kitérőt tántorgásában — noha minden látható ok híján.

— EZ A VÁROS, FIÚ — mondta a Halál. — MIT SZÓLSZ HOZZÁ?

— Nagyon nagy — válaszolta Mort bizonytalanul. — Nem értem, miért akar mindenki ennyire összezsúfolódva élni?

A Halál vállat vont.

— NEKEM TETSZIK — jelentette ki. — CSUPA ÉLET.

— Uram?

— IGEN?

— Mi az a curry?

A kék tüzek felizzottak a Halál szemének mélyén.

— HARAPTÁL MÁR VÖRÖSEN IZZÓ JÉGKOCKÁBA?

— Nem, uram — felelte Mort.

— A CURRY ÉPP OLYAN.

— Uram?

— IGEN?

Mort nagyot nyelt.

— Már megbocsásson, uram, de apa azt mondta, ha nem értek valamit, tegyek föl kérdéseket.

— NAGYON DICSÉRETES — bólintott a Halál. Nekivágott egy mellékutcának; a tömegek, akár a véletlenszerű molekulák, szétváltak előtte.

— Nos, uram, nem lehet nem észrevenni azt, hogy… az a lényeg, ööö, maga a puszta ténye, uram, annak…

— KI VELE, FIÚ.

— Hogyan tud bármit is megenni, uram?

A Halál olyan hirtelen torpant meg, hogy Mort nekiment. Amikor a fiú beszédre nyitotta száját, egy intéssel elhallgattatta. Úgy tűnt, hallgatózik.