IGEN?

— Föltételezem, nincs lehetőség arra, hogy én valahogy…

NINCS.

— Gondoltam — felelte Dekkan csüggedten.

Ránézett a nagy robajjal partra verődő hullámokra.

— Volt valaha egy nagyváros ott lent, sok ezer évvel ezelőtt — jelentette ki. — Úgy értem, ott, ahol a tenger van. Amikor viharos az idő, hallani lehet a régi templomharangokat, ahogy konganak a tengerbe’.

TUDOM.

— Régen a szeles éjjeleken ki szoktam ülni oda, és hallgattam. Elképzeltem az összes halott népséget ott lenn, ahogy kongattyák a harangokat.

ÉS MOST MENNÜNK KELL.

— A vén Tentó aszonta, van valami ott a domb alatt, ami kényszeríteni tudja a népeket, hogy fura dolgokat tegyenek. Különös ötleteket ültet a fejükbe — mesélte Dekkan, s vonakodva követte a kimért léptekkel vonuló alakot. — Nekem sose voltak különös ötleteim.

CSAKHOGY TE KÁNTÁLTÁL — válaszolta a Halál. Csettintett az ujjával.

A ló abbahagyta a próbálkozást a gyér dűnefű lelegelésére és odaügetett a Halálhoz. Dekkan meglepődve látta, hogy patanyomok maradnak a homokban. Szikrákra számított, vagy legalábbis megolvadó sziklára.

— Ööö — szólalt meg. — Megmondaná nekem, ööö… hogy most mi fog történni?

A Halál megmondta neki.

— Gondoltam — felelte Dekkan komoran.

Fönt az alacsony dombon a tűz, amely egész éjszaka égett, hamuzápor közepette összeroskadt. Ám néhány zsarátnok még izzott.

Hamarosan ki fognak aludni.

…

…

…

.

Kialudtak.

.

…

…

…

Egy teljes napig nem történt semmi. Aztán, a borongó domb szélén lévő kis horpadásban néhány homokszemcse elmozdult és apró lyuk keletkezett.