A másik oka az volt, hogy jóval az izgalom lecsillapodása után érkezzen, amit a másik időutazó megjelenése feltehetőleg keltett 558-ban. Bármi is az igazság Keith sorsát illetően, jobb lesz visszafelé megközelíteni — az előre haladó módszerek mindenesetre nem vezettek sikerre.

Végül pedig, az Akháj Miliő irodája szerint az 542-es ősz volt történetesen az első viszonylag nyugodt évszak az eltűnés óta. Az 558-553 közti évek feszültséggel voltak terhesek, mert Ansan perzsa királya, Kuru-sh (akit az utókor inkább Koresh vagy Kürosz néven ismert) egyre inkább meghasonlott méd felsőbb urával, Asztiagésszel. Aztán jött Kürosz lázadásának három éve, polgárháború gyengítette meg a birodalmat, és a perzsák végül felülkerekedtek északi szomszédaikon. De alig győzedelmeskedett Kürosz, máris ellen-lázadásokkal kellett szembenéznie, valamint turáni betörésekkel. Négy évébe telt, míg ezeken a gondokon úrrá lett és kiterjesztette uralmát kelet felé. Ez megrémítette a többi uralkodót: Babilon, Egyiptom, Lüdia és Spárta szövetségre léptek, hogy elsöpörjék. Az inváziót Krőzus lüd király vezette 546-ban. A lüdöket legyőzték és annektálták, de ők fellázadtak: újra és újra le kellet verni őket, a nehezen kezelhető görög gyarmatokkal: Jóniával, Kariával és Líciával pedig egyezséget kellett kötni. Míg tábornokai ezzel foglalkoztak nyugaton, Kürosz maga keleten háborúskodott, hogy visszaszorítsa a vad lovasnépeket, akik különben felégették volna városait.

Most volt egy lélegzetvételnyi szünet. Cilicia harc nélkül meg fogja adni magát, mert látja, hogy Perzsia a világon eddig még sosem látott emberséggel és a helyi szokások tiszteletben tartásával kormányozza tartományait.