Egy háborús eredetű orosz gombaméreggel elroncsolták az idegrendszerét.

Egy memphisi szállodában, az ágyra szíjazva s látomásoktól gyötörve harminc órán át vergődött, mialatt a tehetsége mikronról mikronra égett ki.

A károsodás szinte észrevétlen volt, kifinomult, és kifejezetten eredményes.

Case számára, aki a cybertér testtelen mámoráért élt, ez maga volt a kiűzetés a Paradicsomból. Cowboy-fénykorának kedvenc bárjaiban egyre csak nőtt elittudata, s vele együtt az ernyedt megvetés minden hús-vér test iránt. Most, hogy tehetsége odalett, Case fogoly volt önnön testének hús-börtönében.

Ami pénze maradt sietve új yenre váltotta, régi papírpénz vaskos kötegére, ami úgy áramlott szakadatlanul a feketepiacok zárt köreiben, akár a Trobriand-szigetlakók közt a kagylóhéjak. Az Államokban törvényes üzletet készpénzzel nyélbeütni nehéz dolog volt, Japánban pedig egyenesen illegális.

Japánban, ezt fogcsikorgató és teljes bizonyossággal tudta, megleli majd a gyógyulást. Majd Chibában vagy egy bejegyzett klinikán, vagy a zuggyógyászat árnyékvilágában. A beültetésekkel, idegsebészettel és mikrobionikával egyet jelentő Chiba mágnesként vonzotta Amerika techno-bűnöző szubkultúráját.

Chiba Cityben egy kéthónapos vizsgálat- és megbeszéléssorozat során semmivé olvadt új yen-készlete. Utolsó reményét a zugklinikákba vetette, de ott is csak csodálták azt a szaktudást, amivel megnyomorították, aztán lassan megrázták a fejüket.

Most már a kikötőhöz legközelebbi, legolcsóbb fülkehotelekben aludt, a dokkokat mint roppant színpadokat egész éjjel megvilágító kvarchalogén fényáradatban; ahol a televízió-ég ragyogásától nem látszottak Tokió fényei, még a Fuji Electric Company feltornyosuló holoemblémája sem; a Tokiói-öböl feketén nyújtózó térség volt csupán, sirályok köröztek a tovasodródó fehér habszivacstörmelék felett.