És Kadar kapitány az Éjjeli Őrjáratból lassan végigimbolygott az utcán, puhán belerogyott a csatornába az út szélén az Őrszoba mellett, s ott feküdt, miközben fölötte fura, fényből készült betűk sercegtek a nedvességben s változtattak színt…

A város azeggy, azeggy, azeggy hogyhíjják. Izé. Nő. Avolt az. Nő. Virágzó, ősöreg, évszázados. Bepaliz téged, hagyja, hogy izébe, szerelembe ess vele, aztán úgy kirúg, hogy a, a, azizéd. Izé, nem ér földet. Ujj. Talp. Láb. Lábad se éri a földet. Ezt teszi veled a bestia. Ő egy… olyan izé, t’odmi, hölgykutya. Nőstény. Tyúk. Szuka. És aztán meggyűlölöd őt, és pont amikor azt hiszed, kiverted már a, ki a… te, te akármidből, akkor kitárja hatalmas, dübörgő, rohadt szívét és kibillent téged az egyen, egyen, egyen, izé. Súlyodból. Aha. Úbbizony. Sose tudod, hol állsz. Fekszel. Az egyetlen, amiben biztos vagy, hogy nem engedheted el. Mert, mert ő a tiéd, másod sincs, még a kanálisában se…

Nedves sötétség leplezte a Láthatatlan Egyetemnek, a varázslóság legrangosabb iskolájának, tiszteletreméltó épületeit. Csak fakó oktarin pislákolás látszott az új Nagyenergiájú Mágia Épület apró ablakaiból, ahol az éles elmék a világegyetem szövedékét fürkészték, akár tetszett neki, akár nem.

És persze égett a fény a Könyvtárban is.

A Könyvtár a mágikus szövegek multiverzumszerte legnagyobb gyűjteménye. Az okkult tanok köteteinek ezrei terhelik polcait.

Azt beszélik, hogy mivel a hatalmas mágiamennyiségek komolyan eltorzítják a földi világot, a Könyvtár nincs alávetve a téridő általános törvényeinek. Azt mondják, hogy végtelenül folytatódik. Úgy hírlik, hogy napokig bolyonghatsz a távoli polcok közt, hogy arrafelé valahol a tudományos kutatók elveszett törzsei tanyáznak, hogy az elfeledett falfülkékben különös dolgok settenkednek és más, még náluk is furább dolgokra leselkednek.

Távolabbi köteteket kereső, előrelátó diákok gondot fordítottak arra, hogy krétanyomokat hagyjanak a polcokon, amikor egyre mélyebbre kószáltak a dohos sötétbe, és megkérték barátaik, hogy induljanak fölkutatásukra, amennyiben nem kerülnének elő vacsorára.