— Ez igen helyénvaló dolog — szögezte le a király, aki, mivel általában ő volt az, aki megmondta, mit tegyenek, nagyon szilárd nézeteket vallott azzal kapcsolatban, hogy mindenki meg is tegye, amit mondanak neki.

— Persze, nem vesznek be akárkit — folytatta Kencefici, emlékei mélyére kotorva.

— Persze hogy nem, ilyen fontos feladatra. Majd írni fogok a királyuknak.

— Nem hiszem, hogy királyuk van — magyarázta Kencefici. — Csak valami pasas, aki megmondja nekik, hogy mit tegyenek.

A törpék királya ezt teljes nyugalommal fogadta. Szerinte ez körülbelül kilencvenhét százalékát jelentette a királykodás meghatározásának.

Murok minden hűhó nélkül fogadta a hírt, ugyanúgy, ahogy az utasításokat a #4-es Tárna újranyitásáról vagy a rönkök fölfűrészeléséről a támfák aládúcolására. Természeténél fogva minden törpe kötelességtudó, komoly, tud írni-olvasni, engedelmes és meggondolt, egyetlen aprócska hibájuk van, a hajlam, hogy egyetlen pohár alkoholtól „Arrrrrrgh!”-t üvöltve rontsanak az ellenségre és lebárdozzák a lábát térdmagasban. Murok nem látott okot arra, hogy más legyen. El fog menni abba a városba — akármi is legyen az —, és férfit faragtat magából.

Csak a legkiválóbbakat veszik be, korábban azt mondta Kencefici. Egy őr kitűnő harcos kell legyen, meg tiszta, gondolatban, szóban és cselekedetben. Ősi anekdotakincse mélyéről az öregember előhalászta a történeteket holdvilágos űzőcskékről a háztetőkön, meg szörnyű összecsapásokról a gonosztevőkkel, amiket dédapja természetesen megnyert, dacára az ellen erős számbeli fölényének.

Murok el kellett ismerje, hogy ez jobban hangzik, mint a bányászás.

Némi fontolgatás után a király levelet írt Ankh-Morpork uralkodójának, tisztelettudóan érdeklődve, vajon szóba jöhetne-e, hogy Murok állást kapjon a város legkiválóbbjai közt.

Abban a bányában ritkán íródott levél. Leállt a munka és az egész klán körbeült tiszteletteljes némaságban, miközben a király tolla sercegett a pergamenen. A nagynénjét fölküldte Kenceficihez, hogy már elnézést kérünk, de nem látna-e esetleg lehetőséget egy kevéske viasz nélkülözésére. A nővérét leküldte a faluba, hogy megkérdezze Mistress Beléndeket, hogy kell abbahagyni az ajánlólevél írását.