Kadar tisztelgett. A fekete búskomorság, amely mindig készenlétben ólálkodott, hogy kihasználja józanságát, mozgatta nyelvét.
— Igenis, titkár úr — szólt. — Gondoskodni fogok róla, hogy a fickó megtanulja, a tolvajok letartóztatása törvényellenes.
Azt kívánta, bárcsak ne mondta volna ki. Ha nem mondana ilyeneket, kedvezőbb helyzetben lenne mostanra, a Palotagárda kapitánya, nagy ember. Az, hogy neki adták az Őrséget, a Patrícius tréfája volt. Ám Rossab már egy újabb iratot olvasott az íróasztalnál. Ha észrevette a szarkazmust, nem mutatta.
— Nagyszerű! — felelte.
Legkedvesebb Mamikám [írta Murok] Ez sokkal jobb nap volt. Elmentem a Tolvajok Céhébe és letartóztattam a fő Gonosztevőt és elhurcoltam a Patrícius Palotájához. Nem fog több gondot okozni, úgy képzelem. És Mrs. Marok azt mondja, hogy ott lakhatok a padlásszobában mert, mindig jól jön, ha férfi van a háznál. Ez azért van mert, éjszaka, férfiak, akiknek Rosszat tett az Ital, az egyik Lány Szobájában nagy Hűhót csaptak, és beszélnem kellett velük és ők Harci Kedvet mutattak és egyikük megpróbált ártalmamra lenni a térdével ám, én viseltem az Óvszert és Mrs. Marok azt mondja, hogy a fickó eltörte a Kalácsát de nem kell fizessek egy újért.
Nem értem az Őrség egyik-másik feladatát. Van egy társam, a neve Nobby. Azt mondja, túl lelkes vagyok. Azt mondja, még sokat kell tanulnom. Azt hiszem, ez igaz mert, még csak a 326. oldalig jutottam, el az Ankh és Morpork Városok Törvényeiben és Rendeleteiben. Mindenkit sokszor csókolok, Fiad, Murok.
Ui. Sok puszi Arankának.
Nem csak a magány, hanem a kifordított, hátulról előre életmód. Az bizony, gondolta Kadar.
Az Éjjeli Őrjárat akkor kel, amikor a világ többi része lefekszik, és akkor fekszik le, amikor a tájon átlibeg a hajnal. Az összes időd nedves, sötét utcákon töltöd, az árnyékok világában. Az Éjjeli Őrjárat az olyanfajta férfiakat vonzotta, akik ilyen vagy olyan okból hajlottak az ilyen életvitelre.