— Én is megpróbálkozhatok vele? — érdeklődött Murok.

Nobby ekkorra már elvesztette lelki egyensúlyát. Ez lehet az egyetlen oka, hogy elkövette a hibát: szótlanul odanyújtotta a kolompot Muroknak.

Murok néhány másodpercig szemlélgette. Utána erőteljesen meglengette a feje fölött.

— Éjfélt ütött már az óra! — harsogta. — És minden rendbeeeeennnnn!

A visszhangok oda-vissza verődtek az utcán s végül legyűrte őket a rettenetes, sűrű csönd. Valahol több kutya ugatott az éjszakában. Egy csecsemő fölsírt.

— Sssss! — sziszegte Nobby.

— Mért, minden rendben van, nem igaz? — értetlenkedett Murok.

— De nem lesz, ha folytatod a csörömpölést azzal az átkozott kolomppal! Add ide!

— Nem értem! — szólt Murok. — Figyelj, van ez a könyvem, amit Mr. Kencefici adott nekem… — A Törvények és Rendeletek után kotorászott.

Nobby odapillantott, aztán vállat vont. — Sose hallottam ezekről — közölte. — És most fogd be a pofád! Nem akarod folytatni ezt a lármázást Mindenféle népséget idevonzhat. Erre gyere!

Megmarkolta Murok karját és végignógatta az utcán.

— Miféléket? — tiltakozott Murok, miközben eltökélten taszigálták előre.

— Rosszféléket — motyogta Nobby.

— De mi vagyunk az Őrség!

— Rohadtul igaz! És mi nem akarunk olyan emberekbe beleakadni! Jusson eszedbe, mi történt Csankkal!

— Nem emlékszem, mi történt Csankkal! — mondta Murok teljesen összezavarodva. — Ki az a Csank?

— Még a te időd előtt — morogta Nobby. Kissé leeresztett. — Szegény hülye. Bármelyikünkkel megtörténhetett volna. — Fölnézett és szúrósan Murokra meredt. — És most hagyd ezt abba, hallod? Kezd az idegeimre menni. Még hogy tetves holdvilágos üldözés, még mit nem!

Peckesen lépdelt az utcán. Nobby normális mozgásmódja amolyan oldalgás volt, és az egyszerre peckes lépdelés és oldalgás kombinációja fura hatást eredményezett, mintha egy rák bicegne.