A verekedés egyike volt azoknak az élvezetes törpecsetepatéknak, amiknek vagy száz részvevője van, és százötven különféle szövetsége. A sikolyok, átkok és a bárdok kongása a vassisakokon elkeveredett a kandalló melletti részeg csoport hangjával, akik — egy másik törpeszokás — az aranyról daloltak.

Nobby beleütközött Murok hátába, aki elszörnyedve nézte a jelenetet.

— Figyelj, ez így megy minden áldott este — magyarázta Nobby. — Ne avatkozzunk be, ezt mondja a főtörzsőrmester. Ez csak az ő faji népszokásuk vagy valami olyan. Nem zavarhatod meg a faji népszokásokat!

— De, de — dadogta Murok —, ők az én népem. Valahogy. Az szégyenletes, hogy így viselkednek. Mit fog gondolni a világ?

— Azt, hogy nyavalyás kis rohadékok — válaszolta Nobby. — És most, gyerünk innen!

Ám Murok már begázolt a dulakodó tömegbe. Tölcsért formált tenyeréből a szája köré és ordított valamit egy olyan nyelven, amit Nobby nem értett. Voltaképpen bármilyen nyelv, beleértve az anyanyelvét is, beleillett volna ebbe a fentebb említett kategóriába, de ebben az esetben a valami törpéül hangzott el.

— Gr’duzk! Gr’duzk! aaK’ztezem ke bur’kíze tzim?

A verekedés félbeszakadt. Száz szakállas arc bámult föl Murok meggörnyedt alakjára, bosszúságuk meglepetéssel keveredett.

Egy ütött-kopott fedeles fémkupa pattant vissza a fiú mellvértjéről. Murok lenyúlt és szemlátomást minden erőfeszítés nélkül fölkapott egy vergődő alakot.

— J’uk, ydruz-t’rud-eztuza, hudr’zd dezek drez’huk, huzu-kruk ’t b’tduz g’ke’k me’ek b’tduz t’be’tk kce’drutk ke’hkt’d. aaDb’thuk?

Soha egyetlen törpe sem hallott ilyen sok ónyelvi szót olyasvalaki szájából, aki magasabb négy lábnál.

El voltak képedve. Murok letette a vétkes törpét a padlóra. Csupa könny volt a szeme.

— Ti törpék vagytok! — mondta. — A törpéknek nem lenne szabad így viselkedni! Csak nézzétek meg jól magatok! Nem szégyellitek magatokat?