Murok fölnézett az épületre, ahova kalauzolták. Egy kissé hátrébb állt az utca sarától. Számottevő ivászat lármája hallatszott bentről. Viharvert cégér lógott az ajtó fölött, ami egy dobot ábrázolt.

— Kocsma, ugye? — kérdezte töprengve Murok. — Ilyenkor is nyitva?

— Miért ne lenne? — válaszolta Nobby, belökve az ajtót. — Átkozottul jó ötlet. A Megfoltozott Dob.

— És még több részegeskedés? — firtatta Murok, aki sietve lapozgatott a könyvben.

— Élénken remélem — felelte Nobby. Odabiccentett a trollnak, akit a Dob kilódítónak

A troll morgott, s intett kérges karjával.

A Megfoltozott Dob belseje már legendás, mint a leghíresebb rosszhírű kocsma a Korongon, s a város olyan jellegzetessége, hogy, a nemrégiben elvégzett elkerülhetetlen felújítás után, a tulajdonos napokat áldozott az eredeti kosz, korom és a falakat borító, nehezebben azonosítható anyagok patinájának helyreállítására, valamint importált egy tonna előrohasztott gyékényt is a padlóra. A részegek itt a hősök, gyilkosok, zsoldosok, kalandorok és gonosztevők szokásos bandájából tevődnek össze, s csak mikroszkopikus elemezés tudná kimutatni, melyik melyik. Vastag füstgomolyagok lógnak a levegőben, talán azért, hogy elkerülhessék az érintkezést a falakkal.

A társalgás törtrésznyit halkult, amikor a két őr belépett, aztán visszaemelkedett korábbi szintjére. Két cimborája odaintett Nobbynak.

Aki észlelte, hogy Murok szorgoskodik.

— Mi’ csinálsz? — tudakolta. — És csak semmi szövegelés anyákról, oké?

— Jegyzetelek — válaszolta Murok. — Van jegyzetfüzetem.

— Jól van! — mondta Nobby. — Kedvelni fogod ezt a helyet. Én minden éjjel idejövök megvacsorázni.

— Hogy írod azt, hogy „Törvénysértés”? — kérdezte Murok, s lapozott.

— Én aztán sehogy — felelte Nobby a tömegben előretolakodva. A nagylelkűség ritka rohama rontott tudatába. — Mit szeretnél inni?