A Legfőbb Nagymester magasba emelte kezét.

— Megvannak-é a Végzet Tömjénfüstölői rituálisan fenyítve, hogy elűzendjék a Gonosz és Szabad Gondolkozást ebből a Fölszentelt Körből?

— Aha.

A Legfőbb Nagymester leengedte kezét.

— Aha? — kérdezte.

— Aha — felelte boldogan Reterátbúvár Testvér. — Magam csináltam meg.

— Elvileg azt kellene mondanod „Biza, ó, Legfőbb Lény” — közölte a Legfőbb Nagymester. — Istenek bizony, már épp elégszer mondtam, hogy ha ti nem vagytok hajlandóak átvenni a dolog szellemét…

— Igen, hallgass oda arra, amit a Legfőbb Nagymester mond neked! — intette Őrtorony Testvér szúrós pillantással a megtévedt Hittestvért.

— Órákat töltöttem azoknak a füstölőknek a fenyítésével — morogta Reterátbúvár Testvér.

— Csak folytassa, Ó, Legfőbb Nagymester — kérte Őrtorony Testvér.

— Hát, na jó — mondta a Nagymester. — Ma éjjel megpróbálkozunk egy újabb kísérleti megidézéssel. Bízom benne, hogy szereztetek alkalmas nyersanyagot, ugye, testvéreim?

— …csak sikáltam és csiszetöltem, na, nem mintha köszönetet kapna érte az ember…

— Minden el van sikálva, Legfőbb Nagymester — jelentette Őrtorony Testvér.

Valóban, ismerte el a Legfőbb Nagymester, ez valamivel jobb gyűjtemény. A Hittestvérek nyilvánvalóan igyekeztek kitenni magukért. A díszhelyet egy világító kocsmacégér kapta, amelynek eltávolítása, gondolta a Legfőbb Nagymester, ki kellett volna érdemeljen valamiféle városi kitüntetést. E pillanatban az E betű szörnyű rózsaszín volt s véletlenszerűen meg-megvillant.

— Azt én kerítettem — büszkélkedett Őrtorony Testvér. — Azt hitték, hogy épp megjavítom vagy valami, de fogtam a csavarhúzóm és…

— Igen, remek munka — vágott közbe a Legfőbb Nagymester. — Kezdeményező készségről árulkodik.

— Köszönöm, Legfőbb Nagymester — ragyogott Őrtorony Testvér.

— …ledörzsöltem a bőrt is a tenyeremrő’, tiszta vörös meg repedezett. És még a három talléromat se kaptam sose vissza, senki se nem mondott még annyit se…