— Totál beragadt — felelte Portás Testvér. — A nedvesség miatt. Jövő héten majd elhozom a gyalum és hamarost…

— Rendben van, rendben van — csattant föl a Legfőbb Nagymester zsémbesen. — Egy sima igen is elég lett volna. Megrajzoltatott-é a hármas kör helyesen és igazul? Itt vagyon-é mindenki, aki Itt Vagyon? És nagyon jól teszi minden nemtudó, ha nincs itt, mert el lészen vive eme helyről és csankja fölhasíttatik, karingója a négy szélbe vettetik, tágyéka számos horoggal széttépetik, és herkentyűje lándzsára tűzetik igen, most meg mi van?

— Elnézést, Megvilágosult Hittestvéreket mondott?

A Legfőbb Nagymester rámeredt a föltartott kezű, társtalan alakra.

— Úgy van, a Megvilágosult Hittestvérek, a szent tudás őrizői oly hosszú ideje, hogy emberemlékezet sem…

— Múlt február óta — vágott közbe Portás Testvér segítőkészen. A Legfőbb Nagymester úgy érezte, hogy Portás Testvér valójában sose fogta föl a dolog lényegét.

— Bocsánat. Bocsánat. Bocsánat — mondta az aggodalmas alak. — Sajnálom, téves társaság. Biztos rossz helyen fordultam be. Máris megyek, ha nem haragszanak…

— És herkentyűje lándzsára tűzetik — ismételte el a Legfőbb Nagymester nyomatékkal, a háttérben nedves, fajellegű zajokkal, ahogy Portás Testvér megpróbálta kinyitni a félelmetes ajtót — Készen vagyunk nagyjából? Akadnak-é további nemtudók, akik történetesen beugrottak ide, útban valahova máshova? — tette hozzá kesernyés szarkazmussal. — Rendben. Pompás. Annyira örülök. Föltételezem, túlzás lenne megkérdezni, hogy a Négy Őrtornyot elfoglalták-e? Ó, remek. És vette-e valaki a fáradságot hogy a Szentség Nadrágszárát meggyóntassa? Ó, szóval te megtetted. Alaposan? Ellenőrizni fogom, tudod… na, rendben van. És az ablakokat rögzítették-e az Értelem Vörös Béklyóival, ősi előírás szerint? Jól van. Akkor most talán folytathatjuk.