Annak a kissé bosszús küllemével, aki végigfuttatta ujját a legfelső polcon menyénél s várakozása ellenére ragyogó tisztának találta, a Legfőbb Nagymester folytatta.

Micsoda bagázs, mondta magának. Teszetosza banda, akikkel egyetlen másik titkos társaság se érintkezne, még az Autoritás tíz láb hosszú Jogara útján se. Az a fajta, amelyik kificamítja az ujjait még a legegyszerűbb titkos kézfogással is.

Mindazonáltal olyan inkompetensek, akik a siker lehetőségével kecsegtetnek. Hadd szerezze meg a többi társaság a szakavatottakat, a reménykedőket a becsvágyókat, az elbizakodottakat. Ő begyűjti a siránkozó sértődötteket, azokat akik tele vannak kicsinyes rosszindulattal és nehezteléssel, azokat akik tudják, hogy sokra vitték volna, ha csak egyszer is lehetőséget kaptak volna rá. Adjátok nekem azokat akikben a méreg és a bosszúszomj áradása elé gátat emelt az alkalmatlanság és a silány paranoia vékony fala.

Meg az ostobaságé. Mindnyájan letették az esküt, gondolta, de egyetlen lélek sem firtatta, hogy mi az a herkentyű.

— Hittestvéreim — mondta. — Ma éjjel nagy fontosságú ügyeket fogunk megvitatni. Ankh-Morpork megfelelő kormányzása, sőt, mi több, tényleges jövője nyugszik a mi kezünkben.

Mind közelebb hajoltak. A Legfőbb Nagymester érezni kezdte a hatalom ismerős izgalmát. Csüggtek a szavain. Ezért az érzésért érdemes átkozottul nevetséges leplekbe bújni.

— Nem tudjuk-e mindnyájan jól, hogy a város korrupt férfiak rabságában van, akik kövérre dagadnak ebül szerzett jószágaikon, miközben a jobb embereket háttérbe szorítják és tulajdonképpen szolgaságba kényszerítik?

— De bizony tudjuk! — válaszolta Portás Testvér szenvedélyesen, amikor elég idő telt el, hogy ezt lefordítsák fejükben. — Csak a múlt héten, odale’ a Pékek Céhébe’, megpróbáltam kimutatni Kricsli mesternek, hogy…

Nem szempillantással, mert a Legfőbb Nagymester gondoskodott róla, hogy a Hittestvérek csuklyái misztikus sötétbe burkolják arcukat, de azért sikerült neki elhallgattatnia Portás Testvért a puszta fölháborodott némaság által.