Hallotta, amint Murok így szól: — Elnézést, uram, az ott a maga hintója, uram? — és a Patrícius meghökkenten föl-lenézett és válaszolt: — Igen. Maga kicsoda, fiatalember?

Murok tisztelgett. — Murok őrgyakornok, uram.

— Murok, Murok. Ez a név rémlik valahonnan.

Farkas Rossab, aki mögötte lebzselt, a Patrícius fülébe súgott. Vetinari földerült. — Á, az ifjú tolvajfogdmeg! Az ugyan aprócska tévedés volt, azt hiszem, ám dicséretes. Senki sem áll a törvény fölött, eh?

— Senki — értett egyet Murok.

— Dicséretes, dicséretes — mondta a Patrícius. — És most, uraim…

— A hintójával kapcsolatban, uram — szívóskodott Murok —, kénytelen voltam észrevenni, hogy elöl a belső kerék, ellentétben a…

Le fogja tartóztatni a Patríciust, mondta magában Kadar, a gondolat úgy csörgedezett át tudatán, mint egy jéghideg patak. Tényleg le fogja tartóztatni a Patríciust. A legfőbb uralkodót. Ez az, amit valóban meg fog tenni. A fiú nem ismeri a „félelem” szó jelentését. Ó, nem lenne esetleg jó ötlet, ha tudná a „túlélés” szó jelentését…

És nem vagyok képes megmozdítani az állkapcsom izmait.

Mind halottak vagyunk. Vagy, ami még rosszabb, mind őrizetbe kerülünk a Patrícius tetszése szerint. És ahogy azt mindnyájan tudjuk, ritkán tetszik neki valami.

És, pontosan ebben a pillanatban, Kolon főtörzsőrmester kiérdemelt egy képletes kitüntetést.

— Murok őrgyakornok! — kiáltotta — Viii-gyázz! Murok őrgyakornok, hááá-tra arc! Murok őrgyakornok, iiin-dulj!

Murok úgy vágta magát haptákba, mint a parancsolat, s az akut engedelmesség bősz arckifejezésével egyenesen előremeredt.

— Derék egy legény! — mondta elgondolkodva a Patrícius, miközben Murok mereven elmasírozott. — Folytassa, kapitány! És ugyan dorgáljon meg szigorúan minden ostoba pletykát a sárkányokról, jó?