— „A hajítókés maximális hossza tíz ujj szélessége lehet, vagy tizenkettő nedves időben” — mondta föl a leckét. — „A hajítótávolság…”

— Nevezzen meg három mérget, amelyek fülön keresztül történő alkalmazása elfogadott.

Szellő lebbent, de nem tett semmit a levegő lehűtéséért, csak körbekavargatta a hőséget.

— Uram, az ádázcsiperke, az Ikhorion üszög és a Mustick — vágta rá Teppik azonnal.

— A gerrincs miért nem? — förmedt rá Mericet, sebesen, mint egy kígyó.

Teppiknek leesett az álla.

— U-uram, a gerrincs nem méreg, uram — nyögte. — Az szerfelett ritka ellenmérge bizonyos kígyómérgeknek, és… kivonható — egy kissé lecsillapodott, biztosabban önmagában, azok a hosszú órák, amiket vénséges szótárak böngészésével töltött, kifizetődtek — kivonható a felfújható manguszta májából, amely…

— Mi ennek a jelnek a jelentése? — kérdezte Mericet.

— …föllelhető kizárólag a… — Teppik hangja motyogásba fúlt. Lekancsított a bonyolult rúnára a kártyán Mericet kezében, aztán újra egyenesen elbámult a vizsgáztató füle mellett.

— A leghalványabb fogalmam sincs róla, uram — közölte. Azt gondolta, hogy a füle sarkából hallja a levegővételek leghalkabbikát, az elégedett morranás legparányibb csíráját.

— Ám ha a másik oldalával lenne fölfelé, uram — folytatta —, akkor a „Zajos kutyák ebben a házban” jelentésű tolvajjel lenne.

Egy pillanatig teljes csönd támadt. Aztán, pont a válla mellett, azt firtatta az idős orgyilkos hangja: — Minden kategóriában engedélyezett a kötél általi halál?

— Uram, a szabályok csak három kérdést követelnek meg, uram — tiltakozott Teppik.

— Á! Akkor hát ez lenne rá a maga felelete?

— Uram, nem, dehogy, uram. Csak megjegyzés volt, uram. Uram, a válasz, amire vár, az, hogy minden kategória elszenvedheti a kötél általi halált, de csak a harmadik rangfokozatba tartozó orgyilkosok használhatják a három lehetőség egyikeként, uram.