a „kis repülés”-re szolgáló hat állítókar, az indító és üresjárati forgattyúk, továbbá a fúvócsövek vonóerejének, átfúvásának szabályozója, közvetlenül a padlón pedig a hőmérsékletszabályozó és oxigénadagoló készülék nagy, küllős kereke, a tűzoltóberendezés és a reaktorkidobó fogantyúja (arra az esetre, ha ellenőrizhetetlen láncreakció indulna meg); a kormányostól kartávolságra van egy hurkos kötél, amelyet a hőpalackokkal és élelmiszerrel megrakott szekrényke tetejéhez erősítettek, talpa alatt pedig a kengyelszíjjal ellátott, párnázott fékpedál és a kihajító biztosíték; az utóbbi egy lábnyomásra (először egy rúgással össze kell törni a kupakját és beletaposni) fotelestül, pilótástul kihajítja a hólyagot, valamint az utánuk kirepülő gyűrűs-szalagos ejtőernyőt.

A főcélon kívül — vagyis a pilóta megmentésén kívül, helyrehozhatatlan sérülés esetén — az üveghólyagnak még vagy nyolc igen fontos feladata volt, ezért szerkesztették meg ily módon, és Pirx kedvező körülmények között talán mindet felsorolta volna, de egyik sem hatott rá (sem a többi hallgatóra) meggyőzően.

Miután megfelelően elhelyezkedett, üggyel-bajjal előrehajolt, hogy becsavarja a ruhájából kiálló és lelógó összes csöveket, kábeleket és vezetékeket a fotelból meredező végekbe (valahányszor lehajolt, kezeslábasa puha gömbként hasba vágta), természetesen összecserélte a fonia kábeljét a fűtés vezetékével, szerencsére különböző csavarmenetük volt, de tévedésére csak akkor figyelt fel, amikor már verejtékben úszott. Miközben a sziszegő sűrített levegő villámgyorsan megtöltötte kezeslábasát, sóhajtva hátradőlt, s mindkét kezével átvetette magán a comb— és vállrögzítő övet.

A jobb heveder azonnal beakadt, a bal makacskodott. Felfújt gumikerékhez hasonló gallérja miatt nem bírt hátrapillantani, így csak kínlódott, vaktában bökdösött az öv széles fémcsatjával, egyidejűleg a hallgatóból fojtott hang ütötte meg fülét:

— …Boerst pilóta az AMU 18-on! Rajt, fonia szerint nulla másodpercben. Figyelem… kész?