Most fognia kellett a PAL rádió jelzéseit, és ügyelnie a radarokra, amikor belép az övezetbe. Hogy hívják azt a két hajót, RO? Nem! JO és a számuk? Tanulmányozta a feladatot, a papírlapot a hajózókönyvvel együtt zsebre vágta, és az ellenőrzés szabályozóját a melle felé húzta. Hatalmas fütyülés és recsegés hallatszott, a PAL — mi a jele? Morze — aha — feszülten hallgatózott, leste a képernyőket, a Föld lassan forgott alatta, a csillagok sebesen siklottak át a képernyőkön, a PAL, mintha nem létezett volna, se nem hallatszott, se nem látszott. Hirtelen zümmögés ütötte meg fülét.

„A PAL? — fordult meg fejében, de rögtön elvetette ezt a feltevést. — Ostobaság, hiszen a mesterséges holdak nem zümmögnek… mi zümmög?”

„Semmi sem zümmög — felelte önmagának. — Hát akkor mi ez? Defekt?”

Egyáltalán nem rémült meg. Miféle hiba lehet kikapcsolt motornál? Önmagától szétesik a láda, vagy mi? Talán rövidzárlat? Á, rövidzárlat! Édes istenem! Tűzoltási utasítás III/A: „Tűz az űrben, röppályán” — paragrafus száma — a mennykő csapjon belé! — valami csak zümmögött, csak zümmögött, alig hallotta a távoli jelzések füttyét.

„Szakasztott, mint egy légy a pohárban” — gondolta megrökönyödve, tekintete villámgyorsan ugrált egyik óráról a másikra — és akkor fölfedezte.

Zöldesfekete óriáslégy volt, abból az undorító fajtából, amelyet mintha az emberek bosszantására teremtettek volna, erőszakos, tolakodó, buta, egyidejűleg pedig ravasz és élelmes légy; csodával határos módon (mással nem magyarázható) bejutott a rakétába, most az üveghólyagon kívül repdesett, és zümmögő gömbfeje az órák világító lapjait bökdöste.

Közeledett a Kalkulátorhoz, Pirx a fejhallgatóban négymotoros repülőgépként hallotta, a Kalkulátornak ugyanis a felső keret fölött tartalékmikrofonja volt, hogy a fotel mögül laringofon nélkül is elérhető legyen, amikor a fedélzeti fonia vezetéke nincs bekapcsolva. Minek? Minden eshetőségre. Efféle berendezés több is akadt.