„No… tulajdonképpen mitől ijedtem meg annyira? — nyugtatta önmagát. — Leesett a fedél, hát leesett, annyi baj legyen. Fedéllel vagy fedél nélkül, nem mindegy?”

Mégis aggódott — ilyesminek nem szabad előfordulnia. Ha leeshetik a biztosítékokról a fedél, akkor elrepülhet a hajó tatja is.

Már csak huszonhét percnyi gyorsulásos repülés volt hátra, amikor felmerült benne a gondolat, hogy a motorok kikapcsolása után a fedél súlytalanná válik, és lebegni kezd. Lehet, hogy valami bajt csinál? Valószínűleg nem. Nagyon is könnyű, még az üveget sem töri be. Eh, semmiség.

Tekintete a. legyeket kereste — kergetőzve, zümmögve, keringve körülröpülték az egész burát, majd leszálltak a biztosítékok alatt. Szem elől vesztette őket.

A radaroszkópban megtalálta a két JO ját: tartották az irányt. Az elülső képernyőn megjelent a Holdnak a fél mennyboltot betöltő korongja. Egykor szelenográfiai gyakorlaton voltak a Tycho-kráterben, akkor, amikor Boerst egy közönséges, hordozható teodolit segítségével kiszámította… eh, az ördögbe is, hogy az mire nem képes! Megpróbálta felfedezni Luna Központit az Arkhimédész külső lejtőjén. Alig látszott, mert majdnem egészen a sziklába vájták, csupán a kifutópálya simára egyengetett felülete és a jelzőfények voltak észlelhetők, természetesen csak akkor, amikor az éjszakai övezetbe kerültek — most verőfényben fürdött. Maga az állomás ugyan a kráterból ráhulló árnyékcsíkban rejtőzködött, de a körös-körül vakítóan megvilágított korong teljesen elnyomta a gyenge jelzőlángocskákat.

A Hold olyan volt, mintha még sohasem taposta volna emberi láb — a holdbeli Alpok hosszú árnyékokat vetettek az Esők Tengerének síkjára. Eszébe jutott, hogy mielőtt a Holdra repültek — az egész csoport akkoriban! még csupa közönséges utas volt —, Szamárlegelő felkérte, ellenőrizze, a hetes nagyságrendű csillagok még láthatók-e a Holdról, és ő, a barom, a legnagyobb lelkesedéssel nekilátott! Tökéletesen kiment a fejéből, hogy nappal a Holdról semmiféle csillag sem látszik: a szem túlságosan káprázik a talajról visszaverődő napsugaraktól. Szamárlegelő még sokáig üldözte a Holdról látható csillagokkal. A holdkorong lassacskán dagadozott a képernyőkön — hamarosan kiszorítja a fekete ég maradványait az elülső képernyő keretei közül.