— Segítség!!! — kiáltotta volna, de ugyan kinek? Egyedül volt. Mit tegyen?! Csak akad valami mentség.

Még egyszer a fogantyúhoz rohant — karja kis híján kiugrott az ízületből. Sírni szeretett volna kétségbeesésében. Ilyen bután, ilyen bután… hol a kulcs? Miért akadt el a szerkezet? A magasságmérő — pillantása végigsöpört az órákon: kilenc és félezer kilométer. Az izzó háttértől világosan elvált a Timocharis fűrészfogas kőgerince. Azt hitte, hogy már látja, hol fúródik majd be a habköves sziklába. Egy dördülés, egy villanás és…

Eszeveszetten ide-oda ugráló tekintete a fények kigyulladásának pillanatában a rézvezetékek négyes sorára esett. Jól kilátszott a kábeleket összekötő fekete göröngy, az elégett légy maradványa. Vállát előrevetve, akárcsak a robinzonáddal védő kapus, előreugrott, az összeütközés rettenetes volt, a megrázkódtatástól kis híján elájult. A bura fala visszalökte, akárcsak a keményre felfújt gépkocsikerék; a padlóra zuhant. A fal még se rezzent. Pirx talpra szökkent, kínosan lihegett, ajka vérzett, de eltökélte, hogy újra az üvegfalra veti magát. Pillantása lefelé tévedt.

A „kis repülés” emelőkarja. Óriási, rövid lélegzetű, 10 g nagyságrendű gyorsulások előidézésére szolgál, de csak egy szemvillanásnyi időre. Közvetlenül működött, mechanikus huzalok segítségével. Defekt esetére szolgáló másodpercnyi vonóerőt jelentett.

De ezzel csak növelni lehet a gyorsulást, vagyis még hamarabb elérni a Korongot, fékezésre nem alkalmas. A lökhajtás túlságosan rövid. A fékezésnek állandónak kell lennie. A „kis repülés” semmire sem jó?

A karra vetette magát, estében megragadta, megrántotta, a fotel már nem védte, úgy érezte, hogy ízekre szakad, annyira megütötte magát a padlón. Még egyet rántott. A rakéta még egyszer borzalmasan megugrott egy pillanatra! Feje a padlónak vágódott, bizonyára betört volna, ha a bevonó anyag nem habplasztikból készül.

A biztosíték felzümmögött — a hunyorgás hirtelen megszűnt. A kormányfülkét elárasztotta a lámpák békés, megszokott ragyogása.