— Pirx kadét készen áll a repülésre.

— Hm… igen — bólintott a Főnök —, és Pirx kadét kijelenti, hogy testben és lélekben egészséges… ehem… lehetőségeinek határán belül?

A Főnök szívesen megtoldotta a szokványos kérdéseket efféle kedveskedéssel, megtehette, hiszen ő volt a Főnök.

Pirx kijelentette, hogy egészséges.

— A repülés idejére, kadét, kinevezem pilótává — mondta el a Főnök a szent formulát, és folytatta: — A feladat: függőleges rajt, félerősségre kapcsolt hajtóművel. Az ellipszisen rááll a 4 óra 26 perces keringési idejű állandó pályára. A pályán megvár két JO 2 típusú, közvetlen járatú hajót. A radarösszeköttetés valószínű zónája: III. szektor, PAL mesterséges hold, a megengedett elhajlás hat ívmásodperc. Fonia-összeköttetést teremt, és egybehangolja a gyakorlatot. A manőver: letér az állandó pályáról 60 fok 24 perces északi szélesség, 115 fok 3 perc 11 másodperc keleti hosszúság irányában. Kezdeti gyorsulás: 2,2 g. Véggyorsulás 83 perc múlva: nulla. A fonia hatósugarában maradva, mindkét JO 2-t elkalauzolja hármas alakzatban a Holdba, a Hold egyenlítői zónájában ideiglenes keringési pályára tér a Luna PELENG utasításainak megfelelően, meggyőződik róla, hogy a két elkalauzolt hajó ott van-e a pályán, és tetszés szerinti gyorsulással és irányban letérve róla, visszatér állandó pályájára a PAL mesterséges hold körzetébe. Ott megvárja a további parancsokat.

A tanfolyamon azt beszélték, hogy az eddigi „puskák” helyett hamarosan megjelennek az elektronikus „súg”-ok, vagyis cseresznyemag nagyságú mikroagyak, amelyeket az ember a fülében vagy a nyelve alatt tarthat; ezek mindig és mindenütt megsúgják a szükséges tudnivalókat. De Pirx nem hitt bennük, mert úgy vélte — és némileg igaza volt —, hogy mire ezek a mikroagyak rendelkezésre állnak, már nem lesz szükség kadétokra. Egyelőre magának kellett megismételnie az egész feladatot megtette, csupán egyszer tévedett, de akkor istenigazában összekeverte az idő perceit és másodperceit a hosszúsági és szélességi percekkel és másodpercekkel. Ezek után várta az események további alakulását; verejtékhatlan fehérneműjében s a vastag kezeslábasban úgy megizzadt, akár a gőzfürdőben. A feladatot ugyan megismételte, de a lényeg még nem hatolt el a tudatáig. Egyetlen gondolat gyötörte makacsul az agyát: „De kitoltak velem!”