De felmérhetetlen és pótolhatatlan volt az a veszteség, amely az emberiséget a művészet, a történelem és a tudomány terén sújtotta. Mintha egy súlyos háborút vívtak és vesztettek volna el egyetlen reggelen; és vajmi kevesen gyönyörködhettek abban a látványban, amely még hónapokon át tartott: a leszálló porfelhő minden hajnalban és minden alkonyatkor szemkápráztató színjátékot nyújtott.

A kezdeti megrázkódtatás után az emberiség olyan határozott és egységes módon viselkedett, amire soha azelőtt nem volt példa. Mindenki tudta, hogy hasonló katasztrófa nem következik be talán ezer évig — de megismétlődhet akár holnap is. És legközelebb lehet még súlyosabb is.

Tehát — még egyszer nem történhetik meg.

Száz évvel korábban egy sokkal szegényebb világ, sokkal szerényebb eszközök birtokában arra pazarolta javait, hogy valamiképpen megsemmisítse azokat a pusztító fegyvereket, amelyeket öngyilkos módon saját maga ellen tervezett. A kísérlet ugyan eredménytelen maradt, de a módszereket jól megtanulták, s nem felejtették el. A tapasztalatokat most sokkal nemesebb célokra, lényegesen nagyobb arányú ügyben használhatták fel. Katasztrófát előidéző meteor soha többé nem üthet rést a Föld védelmi rendszerén.

Ezzel kezdetét vette az ŰRVÉDELMI program. (Ötven évvel később, valami miatt, amit a rendszer egyetlen tervezője sem láthatott előre, beigazolódott, hogy szükség van rá.

Második fejezet

A BETOLAKODÓ

2130-ra a Marson felállított radarok naponta legalább egy tucat aszteroidát fedeztek fel. Az ŰRVÉDELEM számítógépei automatikusan kiszámították pályájukat, majd az adatokat óriási memóriájukban tárolták: bármely csillagász pár hónapos időközönként betekinthetett a felgyülemlett adatokba.

Az első ezer aszteroida — az aprócska világok legnagyobbikának, a Ceresnek a XIX.