A tárgy, melyet már akkor felfedeztek, amikor a Jupiter pályáján kívül haladt, a felfedezési év és sorrend alapján a 31/439-es katalógusszámot kapta. Helyzete semmi különöset nem árult el, nem az egyetlen aszteroida volt, amely Szaturnuszon túli pályára tért, mielőtt még egyszer távoli gazdája, a Nap felé fordult volna. Valamennyi közül a legtávolabbi, a Thule II. például annyira megközelítette az Uránuszt, hogy akár e bolygó elveszett holdja is lehetett volna.
De az már példa nélkül álló volt, hogy ekkora távolságból észleljék radarral: a 31/439-es kisbolygó nyilvánvalóan rendkívüli méretű kisbolygó. A visszhang erőssége alapján a kompjúterek legalább 40 km-es átmérőjűnek vélték; száz éve nem fordult elő ilyen óriás. Szinte hihetetlen, hogy ennyi ideig nem vették észre.
Amikor kiszámították a pályáját, a rejtély megoldódott, hogy egy még nagyobb rejtélynek adjon helyet. A 31/439-es nem haladt aszteroidapályán, mint társai, melyek néhány évenként óramű pontossággal bukkannak fel szabályos, ellipszist leíró útjukon. A csillagok között elhúzó magányos vándor volt, első, és egyben utolsó látogatását tette a Naprendszerben — ugyanis olyan óriási sebességgel haladt, hogy a Nap gravitációs tere nem volt képes befogni.