— De — folytatta Sir Robert — még ha ki is zárjuk az efféle kellemetlenségeket, egy aktív, lakott, Ráma lehetőségét nem zárhatjuk ki. Elképzelhető, hogy sor kerül találkozóra két olyan kultúra között, melyek nagyon is eltérő technikai színvonalon állnak. Pizarro és az inkák. Peary és a japánok. Európa és Afrika. A következmények szinte kivétel nélkül katasztrofálisak voltak — vagy az egyik vagy mindkét fél számára. Ezzel semmi mást nem akarok, csak rámutatni a példákra.
— Köszönöm, Sir Robert — mondta Dr. Bose. Dicsit bosszantó, gondolta, hogy egy ilyen kis társaságban két «Sir» is van; az utóbbi időben csak kevés angol kerülhette el a nemesi címet. — Bizonyára valamennyien gondoltunk az efféle veszélyekre. De ha a Ráma belsejében lévő lények… öö… rosszindulatúak, számít-e valamit, hogy itt mi hogyan döntünk?
— Ha továbbmegyünk, talán nem is törődnek velünk.
— Ugyan! Miután évezredek óta tartó útjukon mérföldmilliárdokat tettek meg?
Most érkezett el a vita arra a pontra, amikor már önmagát táplálta. Dr. Bose csak igen ritkán szólt közbe, székében hátradőlve várta, hogy a vitázók valamiféle megegyezésre jussanak.
Sejtése beigazolódott. Mindenki egyetértett abban, hogy miután Norton parancsnok már kinyitotta az első ajtót, ugyan miért ne nyitná ki a másodikat is.
Hetedik fejezet
A KÉT ASSZONY
Mennyivel több dolga lenne, gondolta Norton parancsnok derűsen, ha két felesége valaha is összehasonlíthatná a tőle kapott videogrammokat. Így azonban elég, ha egyetlen hosszú üzenetet készít, és mielőtt külön-külön továbbítaná a Földre, illetve a Marsra, még megtoldja apró kis személyes utalásokkal, kedveskedésekkel.
Egyáltalán nem valószínű, hogy feleségei akár egyszer is megtennék ezt: túlságosan drága mulatság lenne, még az űrhajósok családjainak járó kedvezményes árak mellett is.