A belső üreg ötven kilométer hosszú és tizenhat kilométer széles. A két vége ívesen lezárt, meglehetősen bonyolult mintázatot alkotva. A miénket neveztük el északi féltekének, s itt, a tengelynél állítjuk fel első bázisunkat.
Középről három, egymással százhúsz fokot bezáró, körülbelül egy kilométer hosszú létra ágazik szét, amelyek egy teraszos gyűrű alakban körbefutó térre vezetnek el. Innen három óriási lépcsősorban folytatódnak, le egészen a síkra.
Mr Rámának ez a része leginkább akkor képzelhető el, ha egy roppant méretű, három bordával ellátott esernyőhöz hasonlítjuk.
A bordák maguk a lépcsők, a tengely közelében nagyon meredekek, de a lenti síkság felé haladva egyre inkább ellaposodnak. Az általunk Alfa, Béta és Gamma névvel ellátott lépcsősorok nem folytonosak, öt, körbehaladó terasz töri meg őket. Becslésünk szerint húsz-harmincezer lépcsőfokból állhatnak… valószínűleg csak veszély esetén használják, elképzelhetetlen, hogy a rámaiak, vagy akárhogyan fogjuk is őket hívni, ne találtak volna ki valami jobb módot arra, hogy megközelítsék világuk tengelyét.
A déli félteke merőben más, mint ez; nincsenek lépcsők, és nincs lapos középső rész. Ehelyett a közepéből több kilométer hosszú óriási rúd áll ki, körülötte hat kisebbel. Az egész roppant különös, fogalmunk sincs, mire való.
A két félgömb közti ötven kilométer hosszúságú hengeres részt Középső-alföldnek neveztük el. Esztelenségnek tűnhet alföldnek nevezni valamit, ami ilyen nyilvánvaló görbülettel rendelkezik, mi mégis jogosnak tartjuk — hiszen, ha lejutunk, síkságnak fogjuk látni éppúgy, mint ahogy egy palack belseje is annak tűnik a hangya «szemében», amely körbe-körbemászik a palack belsejében.
A Középső-alföld legfeltűnőbb jellegzetessége a közepén körbefutó, tíz kilométer széles sötét sáv.