De van néhány város is — legalább hat: ha emberek számára épültek, egyenként talán ötvenezres nagyságrendűek lehetnek. Sorban a Róma, Peking, Párizs, Moszkva, London és Tokió névre kereszteltük őket… Utak és valami vasúthoz hasonló pályák kötik össze őket.
Évszázadokra elegendő kutatási anyag van ebben a befagyott, holt világban. Négyezer négyzetkilométernyi feltárandó terület fekszik előttünk, és mindössze néhány hét áll rendelkezésünkre. Vajon választ kapunk-e valaha is arra a két kérdésre, amely azóta motoszkál bennünk, mióta a lábunkat betettük: kik voltak, és mi történt velük?»
A felvétel véget ért. A Ráma-bizottság Földön és Holdon lévő tagjai kinyújtóztatták tagjaikat, aztán tanulmányozni kezdték az előttük kiterített térképeket és fényképeket. Bár már több órája ezzel foglalkoztak, a képek nem árulták el a méreteket, melyeket Norton kapitány hangja az imént közvetített. Ő valóságosan ott van, saját szemével látta ezt a különös, kifordított világot az alatt a néhány röpke pillanat alatt, míg a jelzőfények megvilágították régóta tartó sötét éjszakáját. És ő lesz az az ember, aki felderítő utat vezet majd ide.
— Dr. Perera, esetleg van valami mondanivalója?
Bose nagykövet futólag arra gondolt, vajon nem kellett volna először Davidson professzornak megadnia a szót, lévén ő a rangidős tudós, és közöttük az egyetlen csillagász. De az idős kozmológus szemmel láthatóan enyhén sokkos állapotban volt, még nem tért egészen magához. Egész pályája során úgy tekintett az univerzumra, mint a gravitáció, mágnesesség, sugárzás személytelen, titáni erőinek arénájára, soha nem hitte, hogy az élet fontos szerepet játszik a dolgok rendszerében; az élet megjelenését a Földön, a Marson és a Jupiteren véletlen aberrációnak tekintette.
És íme, itt a bizonyíték, mely szerint nemcsak hogy létezik élet a Naprendszerén kívül, de a szint, amelyre eljutott, az ember számára még századokig reménytelen vágy marad.