Ekkor kezdtek villogni a számítógépek, s villogásuk azt fejezte ki: „Nézz oda! Ott valami érdekeset találtunk!” Az emberek pedig ekkor figyeltek fel a 31/439-esre. Az ŰRVÉDELEM központjában izgalom támadt, és a csillagközi kalandor abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egyszerű sorszáma helyett nevet kapott. A csillagászok már réges-régen kimerítették a görög, majd a római mitológiát, s most a hindu panteont élték fel: így a 31/439-es a Ráma nevet kapta.
A hírközlő szervek napokig tartó ribilliót csaptak a látogató körül, noha a rendelkezésükre álló információ elég szegényes volt. A Rámának mindössze két tulajdonságát ismerték: szokatlan pályáját és megközelítő méretét. De ez is csak a radar visszhangja alapján kikövetkeztetett találgatás volt a teleszkóp a Rámát még mindig csak halvány, tizenötödik nagyságrendű csillagnak mutatta, amely ráég nem érte el azt a méretet, hogy kivetíthető legyen. De egyre mélyebben hatolva a Naprendszerbe, hónapról hónapra egyre ragyogóbb és nagyobb lesz, és a keringő obszervatóriumok mind több adatot kapnak majd alakjáról és nagyságáról, mielőtt örökre eltűnik a látóterükből. Mindene bőven lesz idejük, sőt, az elkövetkező pár évben talán lesz űrhajó, amelyik szokásos tevékenysége közben olyan közel kerül majd hozzá, hogy használható fényképekkel is tud szolgálni. Igazi találkozót minden bizonnyal nem tervezhetnek: túl sok energiát venne igénybe az, hogy közvetlen fizikai kapcsolatot létesítsenek egy olyan objektummal, amely óránként több mint ezer km-es sebességgel vágja át a bolygók pályáját.
Így hát a világ hamarasan megfeledkezett a Rámáról. Nem úgy a csillagászok, akiknek izgatottsága hónapról hónapra nőtt, amint az új aszteroida mind több rejtélyt kínált a számukra.
Először a Ráma fénygörbéje okozott fejtörést.