Ez annyit jelent, hogy öt-tíz éves utazással elérhetők a szomszédos csillagok — talán fárasztó, de nem keresztülvihetetlen, különösen olyan lények esetében, akiknek élettartama századokban mérhető. Hasonló időtartamú utazások elképzelhetők a mieinknél nem sokkal nagyobb űrhajókkal.

No persze, ekkora sebesség nem érhető el, ha túl nagy a hasznos teher; gondolják csak el, az út végi lassuláshoz is üzemanyag kell, még akkor is, ha az űrhajó nem tér vissza. Tehát célszerűbb lassabban menni — tízezer, százezer évig…

Bernal és mások arra gondoltak, hogy néhány kilométer átmérőjű világocskákat kellene létrehozni, melyek több ezer utassal indulnának el a több nemzedéken át tartó útjaikra. Természetesen szigorúan zárt rendszerről van szó, amely folytonosan újratermeli az élelmiszert; a levegőt és egyéb szükséges anyagokat, pontosan úgy, ahogy a Föld — csak kicsiben.

Néhány író azt javasolta, hogy az Űrbárkát mint koncentrikus gömbök sorozatát kell megépíteni, mások üreges, forgó hengert képzeltek el, ahol a centrifugális erő mesterséges gravitációt eredményez — pontosan ügy, ahogy a Ráma esetében tapasztaltuk.

Davidson professzor nem állhatta tovább szó nélkül ezt a pongyola stílust.

— Centrifugális erő nem létezik. Ez egy mérnöki koholmány. Csak tehetetlenség létezik.

— Tökéletesen igaza van, nem is vitás — mondta Perera —, ámbár nehezen tudná erről meggyőzni azt az embert, aki kilódul egy körhintából. De szükségtelennek látszik a matematikai szigor…

— Kérem, kérem — vágott közbe kétségbeesetten Dr. Bose —, mindannyian tudjuk, miről van szó, vagy legalábbis úgy hisszük. Kérem, ne rombolja le az illúzióinkat!

— Nos, csak arra akartam rámutatni, hogy semmi lényegesen újat nem látunk a Ráma esetében, eltekintve meghökkentő méretét.