A férfi felült, s lábával lelendült az ágyról. Talpa alatt fövenyhomok-szemcséket érzett a hűvös csempén. A szobában rovarirtószer szaga érződött, enyhén, de mindent áthatóan. Felállt; meztelen volt, a feje fájdalmasan lüktetett. Mozgásra bírta a lábait. A két ajtó közül a közelebbihez lépett: fehér csempére és még fehérebb vakolatra bukkant, meg egy rozsdafoltos vascsőről alácsüngő gumószerű, króm zuhanyrózsára. A mosdókagyló mindkét csapja ugyanazt a vékonyan csordogáló, langymeleg vizet kínálta. Egy műanyag pohár mellett régimódi karóra feküdt: fakó bőrszíjra fűzött, mechanikus Rolex.

A fürdőszoba bespalettázott, üvegezetlen ablakain finom zöld műanyagháló húrjai feszültek. Turner kilesett a keményfa zsalugáterek között, belehunyorgott a forrón ragyogó napba. Pillantása virágmintás csempéjű, kiszáradt szökőkútra és egy VW Rabbit elrozsdált vázára esett.

Allison. Így hívták a nőt.

Allison kikopott keki rövidnadrágot viselt, s hozzá a férfi egyik fehér pólóját. Lábai csokoládébarnára sültek. Bal csuklóját a matt és rozsdamentes házú, felhúzós Rolex sertésbőr szíja övezte. Sétára indultak, végig a part mentén, Barre de Navidad felé. A hullámverés vonalán túl húzódó keskeny sávon lépdeltek, ahol a homok nedves volt, de szilárd.

Közös múltra tekintetek vissza: Turner emlékezett rá, hogyan állt ott a nő a kisváros vastetős mercadójában, az egyik bódénál azon a reggelen, s hogyan fogta mindkét kezével a forralt kávéval teli óriási agyagbögrét. Mialatt egy tortillával kimártogatta a tojásokat és a salsát a csorba, fehér tányérból, a férfi a legyeket nézte, kerengésüket a napfény kévéi körül, melyek utat találtak maguknak a pálmalevelekből és hullámlemezből összerótt falazaton át.