— Meglehet, új munka után nézek… — latolgatta.
De a beszéd másodlagosnak tűnt ahhoz képest, ami kettejük közt kialakult. Egy fregattmadár jelent meg felettük, lavírozott a széllel szemben, oldalvást siklott, elkanyarodott és tovaszállt. Mindketten beleborzongtak tudattalan szárnyalásának szabadságába. A nő megszorította Turner kezét.
A parton kék alak masírozott feléjük, a város irányába. Katonai rendőr volt, agyonfényesített fekete csizmái valószerűtlennek hatottak a lágyan fénylő parton. Tükörszemüveg alá rejtett, sötét és rezzenéstelen arccal haladt el mellettük, s közben Turner szemügyre vehette a Fabrique Nationale irányzékával ellátott, karabélyforma Steiner-Optic lézert. A zsaru kék gyakorlóruha makulátlan volt, vasalása borotvaéles.
Felnőttkorának legjavát Turner katonaként élte, bár egyenruhát sohasem öltött. Zsoldosként dolgozott, megbízói a teljes gazdasági rendszerek feletti uralomért küzdő óriáscégek közül kerültek ki. A vezető tisztségviselők és kutatók átmenekítésének volt a szakértője; bár a multik, melyeknek dolgozott, sosem ismerték be, hogy léteznek egyáltalán hozzá hasonlók…
— A múlt éjjel majdnem egy egész palack Herradurát benyakaltál — jegyezte meg a nő.
Turner bólintott. Kezében tartotta a nő meleg és száraz kezét, nézte a lábujjait, ahogy széttárulnak minden egyes lépésnél, a körmeit, melyekről már pattogzott a rózsaszínű lakk.
Begörögtek a bukóhullámok, peremük áttetsző volt, akár a zöld üveg.
A pára végiggyöngyözött Allison napsütötte bőrén.