— Dörzsölje ezt be és egy-két héten belül rendbe fog jönni — szólalt meg Hessegi Szüle.

A másik három boszorkány várakozásteljesen ránézett, hátha folytatja. Hamarosan világossá vált, hogy nem.

— És Magrat tart egy… mi is az, amit tart, Gytha? — tudakolta Néne.

— Önvédelmi tanfolyamot — válaszolta Ángyi.

— De hát ő boszorkány! — mutatott rá Brevis Anyó.

— Mondtam neki — felelte Mállotviksz Néne, aki egész életében félelem nélkül járt-kelt a zsiványok látogatta hegyvidéki erdőkben abban a biztos tudatban, hogy a sötétség nem tartogat nála rettentőbbet. — Azt felelte, nem ez a lényeg. Nem ez a lényeg. Szó szerint ezt mondta.

— Amúgy se jár rá senki — vont vállat Ogg Ángyi.

— Én azt hittem, hogy hozzá fog menni a királyhoz — közölte Brevis Anyó.

— Mint mindenki — bólogatott Ángyi. — De tudod, milyen Magrat. Hajlamos arra, hogy nyitott legyen Ideákra. Most azt mondja, visszautasítja, hogy szexbálvány váljék belőle.

Ezen mindnyájan eltűnődtek. Végül Brevis Anyó kibökte, habozva, annak a modorában, aki most bukkan fölszínre az érdekfeszítő töprengés mélységeiből: — De hát soha nem is volt szexbálvány.

— Örömmel közölhetem, hogy még csak fogalmam sincs arról, mi az a szexbálvány — nyilatkoztatta ki Mállotviksz Néne.

— Nekem van — mondta Ogg Ángyi.

Mindenki ránézett.

— Semjénünk egyszer hazahozott egyet külországból.

Továbbra is mindenki őt nézte.

— Barna volt meg kövér és voltak rajta gyöngyök meg arc és még két lyuk a madzagnak.

Úgy tűnt, ettől nem fordulnak el a tekintetek.

— Hát, mindenesetre a fiam azt mondta, hogy az — folytatta Ángyi.

— Azt hiszem, egy termékenység idolról beszélsz — indítványozta Brevis Anyó segítőkészen.

Néne a fejét csóválta.

— Szerintem ez nem úgy hangzik, mint ami hasonlít Magrathoz… — kezdte.