— Egyébként is, nem te vagy a rangidős boszorkány — tiltakozott Ángyi. — Hessegi Szüle öregebb nálad.

— Hallgass! Különben is, ő non komposzt mentis — szögezte le Néne.

— …nem parancsolhatsz nekem. A boszorkányok nem hierarchikusak… — protestált Magrat.

— Ez léha viselkedés, Magrat Beléndek!

— Nem, nem az — helyesbített Ogg Ángyi, megkísérelve megőrizni a békét. — A léha viselkedés az, amikor anélkül jársz-kelsz, hogy viselnél bármilyen…

Elhallgatott. Mindkét idősebb boszorkány nézte, ahogy egy kis papírdarab kipottyan Magrat ruhaujjából és lecikázik a padlóra.

Néne odapattant és fölmarta.

— Aha! — rikkantotta diadalmasan. — Lássuk csak, mit is mondott Desiderata valójában…

Mozgott az ajka, miközben elolvasta a levélkét. Magrat megpróbált nekigyürkőzni, hogy majd állja a sarat.

Egy pár izom megvonaglott Néne arcán. Aztán, teljes hidegvérrel, összegyűrte a levelet.

— Pont, ahogy gondoltam — közölte. — Desiderata azt mondja, adjunk meg minden segítséget Magratnak, amit csak tudunk, lévén, hogy ő oly fiatal meg minden. Nem igaz, Magrat?

Magrat fölnézett Néne arcába.

Színvallásra késztethetném, gondolta. Az üzenet nagyon is egyértelmű… hát, legalábbis az idősebb boszorkányokról szóló rész… és rákényszeríthetem, hogy olvassa föl. A levél világos, mint a nap. Örökké harmadik boszorka akarsz lenni? S aztán a lázadás lángja, mely nagyon ismeretlen tűzhelyen gyulladt meg, kilobbant.

— Igen — motyogta reménytelenül. — Valami ilyet.

— Azt mondja, roppant fontos, hogy elmenjünk valahova máshova és segítsünk valakinek hozzámenni egy királyfihoz — folytatta Néne.

— Génuába — mutatott rá Magrat. — Kikerestem Desiderata könyveiben. És azt kell elérnünk, hogy a lány ne menjen feleségül a királyfihoz.

— Egy tündérkeresztanya megakadályoz egy lányt abban; hogy összeházasodjon egy királyfival? — lepődött meg Ángyi. — Ez kissé… visszásan hangzik.