Aminek megtételével sohasem fáradt — úgy tűnt -, az az útmutató leírása a varázspálca használatához. Magrat legjobb tudomása szerint, csak meglengeted és kívánsz egyet.

A kunyhójához vezető ösvény mentén több, előre nem látott tök tanúsította, hogy ez megbízhatatlan stratégia. Egyikük még mindig azt hitte, hogy hermelin.

Most Magrat egyedül maradt Jászónnal, aki idegesen csoszogott. Az üstökét vakarta. Úgy nevelték föl, hogy tisztelettudó legyen a nőkkel, és Magrat nagyjából ebbe a kategóriába esett.

Gondját viseli majd a maminknak, ugye, Mistress Beléndek? — kérdezte, hangjában némi aggodalommal — Ő szörnyen furán viselked.

Magrat gyöngéden megveregette a férfi vállát.

— Az ilyesmi egyfolytában megesik — nyilatkozta. — Tudod, ha egy nő fölnevelte a gyerekeit, satöbbi, el akarja kezdeni élni a saját életét.

— Akkor eddig kinek az életét élte?

Magrat zavartan nézett rá. Ő nem kérdőjelezte meg a gondolat bölcsességét, amikor az először a fejébe érkezett.

— Értsd meg, arról van szó — mondta, menet közben agyalva ki a magyarázatot -, hogy eljön az idő egy asszony életében, amikor meg akarja találni önmagát.

— Miért nem itt kezd el keresni? — kérdezte Jászón panaszosan. — Úgy értem, nem akarok pimaszkodni, Miss Beléndek, de mink arra számítottunk, hogy majd lebeszéli mamit és Mistress Mállotvikszet az utazásról.

— Próbáltam — válaszolta Magrat. — Igazán megpróbáltam. Mondtam, nem akarhattok menni, mondtam bizony. Anno domini, mondtam nekik. Nem vagytok már olyan fiatalok, mondtam nekik. Butaság sok száz mérföldet megtenni kizárólag ezért, különösen a ti korotokban.