— Mi szégyenletes? — firtatta Ogg Ángyi, aki a háta mögül érkezett.

— Magrat Beléndek, amint itt áll kettéágazva — jelentette ki Néne beleütve orrát a levegőbe.

— Addig semmi gond, amíg tudja a fiatalember nevét és lakcímét — vágta rá kedélyesen Ogg Ángyi.

— De Ángyi! — fakadt ki Magrat.

— Szerintem egész kényelmesnek néz ki — folytatta Ángyi. — Bár kissé lötyögős.

— Nem helyeslem — szögezte le Néne. — Mindenki láthatja a lábát.

— Nem, dehogy — tiltakozott Ángyi. — Az oka pedig az, hogy az anyag útban van.

— Igen, de azt láthatják, hol van a lába — pontosított Mállotviksz Néne.

— Ez butaság. Olyan, mintha azt mondanád, mindenki meztelen a ruhája alatt — mondta Magrat.

— Magrat Beléndek, bocsáttassanak meg bűneid! — fohászkodott Mállotviksz Néne.

— Hát, pedig igaz!

— Én nem - jelentette ki Néne kereken. — Három réteg alsónemű van rajtam.

Végigmérte Ángyit. Gytha Ogg is megtette ruházati előkészületeit a külrészekre tekintettel. Mállotviksz Néne kevés olyat lelt, amit helyteleníthetett, noha próbálkozott erősen.

— Csak nézz a kalapodra — motyogta. Ángyi, aki hetven éve ismerte Eszme Mállotvikszet, csak vigyorgott.

— Ez a divat, nem igaz? — jegyezte meg. — Mr. Vernisszázs készítette odaát Gerezdneken. Végig a csúcsig fűzfa megerősítés van benne és belül tizennyolc zseb. Ez a kalap képes megállítani egy pörölycsapást is, biza. És ehhez mit szóltok?

Ángyi fölhúzta a szoknyája alját. Új csizmát viselt. Csizmaként Mállotviksz Néne nem talált rajta semmi kivetnivalót. Tisztes boszorkány fölépítésű volt, azaz egy megrakott szekér áthajthatott volna rajta anélkül, hogy benyomta volna a vastag bőrt. Csizmaként az egyetlen hibája a színe volt.

— Vörös? — méltatlankodott Néne. — Az nem szín egy boszorkány csizmájának!

— Nekem tetszik — válaszolta Ángyi.