Távolabb megláttam egy fehérrózsaszín termet, tele nőkkel. Mentemben önkéntelenül belenyúltam az egyik világító szökőkút vízsugarába, talán azért, mert jólesett olyasmire találni, ami legalább egy kicsit ismerős. De nem éreztem semmit, a szökő-kútban nem víz spriccelt. Hamarosan úgy rémlett, virágillatot érzek. Megszagoltam a kezem. Úgy illatozott, mint ezer pipereszappan. Ösztönösen megtörölgettem a nadrágomban. Már ott álltam a terem előtt, bent az a sok nő, csupa nő. Nem toalettek előterének látszott, de hát ki tudja. Megkérdezni nem akartam, inkább visszafordultam. Egy fiatalember — ruhája, mint a ráfolyt és megdermedt higany, vállban tömött (vagy inkább habos), derékban szűk —, a szökőkút medencéjéhez támaszkodó szőke lánnyal beszélgetett. A lány egészen egyszerű, világos ruhát viselt, ettől máris bizakodni kezdtem. Halványrózsaszín virágcsokrot tartott a kezében, arcát a virágokba temette, szeme a fiúra mosolygott. Az utolsó pillanatban, mikor már ott álltam előttük, és éppen meg akartam szólalni, észrevettem, hogy a lány eszi a virágot — és torkomon akadt a szó. Vidáman rágcsálta a finom szirmokat. Felpillantott rám. Elkerekedett a szeme. De ehhez már hozzászoktam. Megkérdeztem, hol van a Belső Kör.

A fiú mintha elképedt, sőt haragudott volna, hogy édes kettősüket valaki megzavarja. Úgy látszik, bakot lőttem. Előbb felnézett rám, aztán végigmért, mintha azt remélné, gólyalábon járok, attól vagyok ilyen magas. Szólni nem szólt semmit.

— Ott, ni! — kiáltotta a lány. — A véká raszt, azzal kell mennie, még eléri, csak siessen!

Elügettem arrafelé, amerre mutatta, bár hogy hová, azt nem tudtam — hiszen még mindig fogalmam sem volt, milyen az a nyavalyás raszt —, tíz lépés után megláttam egy magasból leereszkedő ezüst tölcsért, ami nem más volt, mint a korábban úgy megcsodált, óriás oszlopok egyikének talpa — szóval repülő oszlopok? Az emberek mindenfelől odasiettek, egyszer csak összeütköztem valakivel. Én meg se tántorodtam, csak álltam földbe gyökerezett lábbal, mert a másik, egy narancssárga bundás, zömök férfi, elvágódott, és hihetetlen dolog történt vele: bundája a szemem láttára elhervadt, összetöppedt, mint a kilyukasztott léggömb! Döbbenten álltam fölötte, még bocsánatkérést sem tudtam kinyögni.