Hogy lehet az? Ellenőriztem, kissé behajtott térddel, három további állomáson. A kanyarokban sem éreztem semmit. Az utasok kiszálltak, beszálltak, az elülső peronon egy nő állt a kutyájával, még sohasem láttam ilyen kutyát, óriási, gömbfejű, nagyon csúnya állat. Nyugodt, dióbarna szemében visszatükröződtek a hátrafelé suhanó fényfüzérek, kicsinyítve. RAMBRENT RAMBRENT. Fehér és kékes fénycsövek sűrű villogása, kristályos fényű lépcsők, fekete oromzatok, a villogás lassan elcsitult, a kocsi megállt. Kiszálltam, és földbe gyökerezett a lábam. A megálló amfiteátrum formájú, mélyített korongja fölött a már jól ismert, sokszintes szerkezet magaslott: még mindig a pályaudvaron vagyok, ugyanabban a gigászi csarnokban, a lendületes, fehér síkok között, csak egy másik helyen. A tökéletes mértani formájú amfiteátrum széle felé indultam — a kocsi már továbbsuhant —, és újabb meglepetés ért: nem lent vagyok, ahogyan hittem, hanem éppen, hogy fent. Jó negyven méterrel alattam siklanak a mozgójárdák, vitorláznak a peronok ezüsttányérjai. Közöttük hosszú testek úsznak nesztelenül, emberek bújnak ki belőlük csapóajtók sorain át, mintha ezek a szörnyek, ezek a krómozott halak rendszeres távolságokban fekete és tarka ikracsomókat raknának le. Fent pedig, valahol messze, a távolságtól homályosan, arany szöveg siklik lassan, mintha láthatatlan kötél húzná:

GLENA ROON MA MIMORF REÁLFELVÉTELRŐL TISZTELEG KERX POLITER RAPPER EMLÉKÉNEK AZ ORATÓRIUMBAN. A TERMINÁL HÍRLAP JELENTI: MA AMMONLEEBEN PETIFARGUE SIKERREL SZISZTOLIZÁLTA AZ ELSŐ ENZOMOT. A JELES GRAVISTA HANGJÁT HUSZONHÉT ÓRAKOR KÖZVETÍTJÜK. ARRAKER FÖLÉNYE. ARRAKER MEGISMÉTELTE SIKERÉT MINT AZ IDÉNY ELSŐ OBLIVÁTJA A TRANSVAAL STADIONBAN.

Továbbmentem. Szóval, még az időszámítás is megváltozott. A hatalmas betűk úgy siklottak a fejek tengere fölött, mintha lángoló kötéltáncosok futkosnának, fényükben fel-felszikrázott a ruhák fémes kelméje. Gépiesen lépkedtem, és valami tovább mondogatta bennem: hát még az időt sem hagyták békén. Ez szíven ütött. Nem is láttam, merre járok. Csak egyet akartam: kijutni innen, kikeveredni ebből a pokoli pályaudvarból, szabad ég alá kerülni, ki a szabadba, hogy lássam a csillagokat, érezzem a szelet.