— Házasság létezik?

— Hát persze.

— Semmit sem értek! Magyarázd el! Mondd el! Meglátsz egy férfit, aki tetszik, és csak úgy ismeretlenül, rögtön.

— Mit kell ezen elmondani? — kérdezte bosszúsan. — Miért, akkor, a te idődben a lány be sem engedhetett a szobájába egy férfit?

— Dehogynem, persze, akár. olyan szándékkal is, de nem öt perccel az után, hogy meglátta.

— Hanem hány perccel?

Ránéztem. Komolyan kérdezte. No persze, honnan tudhatná. Vállat vontam.

— Nem az időről van szó, hanem. hanem hogy először valamit észrevesz benne, megismeri, megkedveli, együtt járnak.

— Várj csak — szakított félbe. — Úgy látom, te félreérted az egészet. Hiszen beritet kaptál!

— Micsodát? Ja, azt a tejet? Na és?

— Mi az, hogy na és? Hát. hát a te idődben. nem volt berit?

Felkacagott, s az oldalát fogta nevettében. Hirtelen abbahagyta, rám nézett, és fülig pirult.

— Szóval, te azt hitted. azt hitted, hogy én. na, ne már!!!

Leültem. Remegtek az ujjaim, ösztönösen cigarettát vettem elő a zsebemből, rágyújtottam. Nais tágra nyitott szemmel bámult.

— Ez mi?

— Cigaretta. Miért. ti nem dohányoztok?

— Még sose láttam. szóval ilyen a cigaretta? Hogy bírod így beszívni a füstöt? Na mindegy, inkább arról beszéljünk, ami fontosabb. A berit, az nem tej. Én nem tudom, miből van, de idegennek mindig beritet ad az ember.

— Idegen férfinak?

— Igen.

— És az mire jó?

— Arra, hogy akkor rendesen viselkedik. Nem tud másképp. Nézd. talán egy biológus majd elmagyarázza neked.

— Ördög vigye a biológust. Szóval az a férfi, akinek beritet adtál, semmire se képes?

— Hát persze.