— És ha nem akarja meginni?

— Olyan nincs. Az lehetetlen. Megáll az ész.

— Hiszen nem kényszerítheted — próbálkoztam türelmesen.

— Mondjuk, egy őrült talán nem inná meg. — latolgatta Nais. — De én ilyen esetről még nem hallottam, soha.

— Mert így szokás?

— Most mit mondjak? Azért nem jársz meztelenül, mert felöltözve szokás járni, nem igaz?

— Értelek. Hát, ha jól meggondoljuk. igaz. De a strandon le lehet vetkőzni.

— Meztelenre? — csillant fel a szeme.

— Nem. Fürdőruhára. Ámbár voltak olyanok, az én időmben, nudistáknak hívták őket.

— Tudom. Nem, az más. Már azt hittem, ti mind.

— Nem. Szóval ez, hogy beritet isznak. olyan, mint felöltözve járni? Olyan magától értetődő?

— Igen. Ha. kettesben van az ember.

— No és azután?

— Mit azután?

— És másodszorra?

Égnek állt a hajam ettől az idióta párbeszédtől, de valahogy csak meg kellett tudnom.

— Szóval később? Hát, az attól függ. Van, akinek mindig beritet adnak.

— Miért nem mindjárt nadragulyát? — tört ki belőlem.

— Az micsoda?

— Semmi, semmi. Na és ha a lány megy fel a fiúhoz, akkor mi van?

— Akkor otthon issza meg a pasi.

Már szinte szánakozva nézett rám. De nem adtam fel.

— És ha nincs neki?

— Beritje? Hogyne lenne?

— Mondjuk, elfogyott. Vagy. azt hazudja, hogy nincs. Felkacagott.

— De hát. te azt hitted, itt tartom az összes palackot, a lakásban?

— Nem? Hát hol?

— Én nem is tudom, honnan jönnek. Volt a te idődben vízvezeték?

— Volt — dörmögtem komoran. Naná, a patakból szürcsöltük a vizet! Egyenesen a fáról ugrottam be az űrhajóba. Kicsit füstölögtem magamban, aztán lehiggadtam, végtére mit tehet az egészről Nais.

— Na látod! És tudtad, honnan folyik oda a víz, mielőtt.

— Értem, ne is folytasd. Jól van. Szóval, ez amolyan biztonsági szer? Nagyon furcsa.