Hol az egyik, hol a másik szín erősödött fel, sűrűsödött, változott át roppant komikusan; bár se arcuk, se fejük, kezük, lábuk, a kusza formák kavargása mégis nagyon emberi tulajdonságok összegzése, sőt karikatúrája volt. Egy idő múlva rájöttem, hogy az ibolyaszín holmi bohócféle, öntelt, dicsekvő és ugyanakkor gyáva — amikor milliónyi táncoló buborékká esett szét, a kék látott dologhoz. A kék angyali volt, szerény, áhítatos, de valahogy kicsit szenteskedő, mintha önmagához imádkozna. Nem tudom, meddig bámészkodtam. Még sohasem láttam ehhez hasonlót. Rajtam kívül nem volt ott senki, csak egyre több fekete autó suhant el mögöttem. Azt se tudtam, utassal-e vagy üresen, mert ablakuk nincs. A kerek térről hat utca vezetett tovább, le vagy fel, színes fényeik finom mozaikja mérföldekig is elnyúlhatott. Infor sehol. Már alaposan elfáradtam, nemcsak fizikailag — úgy éreztem, több benyomást nem tudok elraktározni. Menet közben ki-kihagyott a figyelmem, épp hogy el nem szunyókáltam; nem is emlékszem, hogyan és mikor jutottam ki egy széles sugárútra; a kereszteződésnél lassítottam, felnéztem, és megláttam a város visszfényét a felhőkön. Csodálkoztam, mert azt hittem, a föld alatt vagyok. Továbbmentem, most villódzó fények tengerében, üveg nélküli kirakatok között, pörgettyűként forgó, gesztikuláló, buzgón tornázó bábuk között; csillogó tárgyakat ado gattak egymásnak, fújdogáltak valamit — oda se néztem. Távolabb néhány ember ballagott, de nem tudtam, igaziak-e, vagy bábuk. A házak között rés nyílt, megláttam egy világító zöld nyilat és a hatalmas feliratot: TERMINÁL PARK.

A mozgólépcső a házak közötti átjáróból indult, s hirtelen befutott egy ezüstös alagútba. Az ezüstfalakban arany lüktetett, mintha a higanyos álarc mögött igazán nemesfém folydogálna. Forró légáramlat csapott meg, minden fény kialudt — üvegpavilonban álltam. Kagyló alakú volt, recés mennyezetét alig észrevehető, finom zöld erecskék hálózták be, mintha egyetlen felnagyított, remegő falevél derengene ott a magasban — minden irányba ajtók nyíltak, mögöttük sötétség és a padlón átfutó, apró betűk: Terminál park. Terminál park.