Kattanás, másik, magasabb hang:

— Hal Bregg?

— Én vagyok.

— Ki nyitotta a folyószámlát?

— A Kozha. Kozmikus Hajózás, a Bolygókutatási Intézet és az ENSZ Urbizottsága megbízásából, de százhuszonhét évvel ezelőtt.

— Van önnek valamilyen igazolása?

— Nincsen, csak egy kártyám a lunai Adapttól, Oswamm igazgatótól.

— Rendben. A folyószámláján huszonhatezer-négyszázhét it van.

— It?.

— Igen. Óhajt még valamit, uram?

— Szeretnék felvenni egy kis pén. úgy értem, néhány itet.

— Milyen formában? Óhajt talán kaltert?

— Az mi? Csekkfüzet?

— Nem. Ön rögtön azzal fizet.

— Igazán? Az jó lesz.

— Milyen összegre nyissuk meg a kaltert?

— Mit tudom én. Mondjuk, ötezerre.

— Ötezer. Rendben. Átküldhetem a szállodába?

— Igen. Egy pillanat. nem jut eszembe, hogy is hívják ezt a szállodát.

— Azt, ahonnan telefonál?

— Azt.

— Alcaron. Rögtön elküldjük. Csak még egy kérdés: az ön jobb keze nem változott?

— Nem. miért?

— Akkor változtatnunk kellene a kaltert. Máris küldöm, uram.

— Köszönöm — mondtam, és letettem a kagylót. Huszonhatezer, mennyi lehet az? Fogalmam sem volt. Valami dúdolni kezdett. Rádió? A telefon volt. Fölvettem a kagylót.

— Bregg?

— Igen — mondtam. Nagyot dobbant a szívem. Megismertem a hangját. — Honnan tudtad, hogy itt vagyok? — kérdeztem, mert ő nem szólalt meg.

— Az infortól. Bregg. Hal. figyelj, csak meg akartam magyarázni.

— Nincs mit magyarázni, Nais.

— Haragszol. De értsd meg.

— Nem haragszom.

— Hal, igazán! Gyere el ma hozzám! Eljössz?

— Nem. Nais, megmondanál valamit? Huszonhatezer it, az mennyi?

— Hogyhogy mennyi? Hal, ne csináld már. el kell jönnöd.