A hölgy ruháján hatalmas pávaszemek hunyorogtak. Nem csak a fény játszott rajtuk, valóban hol kinyíltak, hol becsukódtak azok a szemek. Tovább gyorsult a járdánk, amelyen mögöttük álltam tucatnyi más utassal együtt. Tejüveg falak közé siklottunk, itt-ott színes, kivilágított üzletsorok nyíltak, átlátszó tetejüket sok száz láb taposta a fölöttük lévő emeleten. A mindent betöltő zsibongás hol szétfolyt, hol összeszűkült, amikor az emberi hangok és a nekem érthetetlen, nekik világos hangjelzések ezrei kívül rekedtek nem tudni, hová vezető utazásunk újabb alagútján. Távolabb nem tudom, milyen járművek fénycsíkjai cikáztak, talán repülőgépek, mert néha ferdén fölfelé száguldottak, vagy csavarmenetben zúdultak lefelé, úgyhogy ösztönösen a zuhanás szörnyű robajára vártam; nem láttam ugyanis semmiféle vezetéket, sínt, amin függővasutak járhatnának. Amikor a száguldozás féktelen vihara legalább egy pillanatra szünetelt, fenségesen lassú, óriási tányérok tűntek fel mögötte: az utasokkal megrakott, lebegő kompok más-más irányba úsztak, kikerülték egymást, emelkedtek, és a csalóka távlat néha úgy mutatta, mintha egymásba hatolnának. Tekintetem sehol sem talált nyugvópontra, mert az egész környezet csupa mozgásból, változásból épült, sőt még az is, amit először szárnyas mennyezetnek hittem, csak függő emeletek sora volt, amely most újabb, magasabb szinteknek adta át a helyét. Egyszerre csak erős, bíbor fény öntötte el a tér minden zugát, az alattunk tátongó mélységeket, az emberek arcát. Áthatolt az üvegtetőkön, a rejtélyes oszlopokon, visszaverődött az ezüstös síkokról — mintha atomtűz gyúlt volna ki messze, valahol a sok mérföldes épület szívében. A szüntelenül villogó neonok zöldje piszkosszürkére fakult, a parabolaívek tejfehérje rózsaszínű lett. Katasztrófát jósolt ez a vörhenyes levegő, legalábbis én így éreztem, de senki ügyet sem vetett rá, és még azt sem tudnám megmondani, mikor szűnt meg a rőt fény.

Járdánk mentén örvénylő, zöld körök tűntek fel, mintha neonkarikák lebegnének a levegőben. Ekkor sokan átszálltak a mellénk simuló átjárókon más mozgójárdákra vagy mozgólépcsőkre; láttam, hogy az anyagtalan, zöld karikákon könnyedén át lehet sétálni.