meg különben is. Egyszóval nem lesz haszontalan, ha a parancsnak ezt a részét szó szerint ismertetem: “Nyolcadik cikkely. Az expedíció célja: először, hogy a bolygóközi közlekedés új eszközének a Hiusz fotonrakétának alkalmazásbeli és műszaki tulajdonságait kipróbáljuk: másodszor, hogy leszálljon a Vénuszon a radioaktív érclelőhely, az Urán Golkonda közelében, melyet két évvel korábban a Tahmaszib-Jermakov-expedíció fedezett fel…”

Bikov hangosat sóhajtott. Dauge figyelmeztetőn a térdére helyezte kezét.

— “… és geológiai kutatómunkát végezzen ott. Kilencedik cikkely. Az expedíció geológuscsoportjának feladata, hogy meghatározzák az Urán Golkonda-lelőhely határait, hogy kőzetmintákat vegyenek, és hozzávetőlegesen meghatározzák az ott található radioaktív ásványkincs-tartalékot. Visszatérésük után számoljanak be a bizottságnak a lelőhely gazdasági értékére vonatkozó becsléseikről.” Minden úgy van, ahogy volt, igaz? — kérdezte Krajuhin. — Most jön az a pont, ami eddig nem szerepeit a tervezetben. Tehát: “Tizedik cikkely. Az expedíció feladatai közé tartozik, hogy az Urán Golkondától 50 kilométernél nem távolabb olyan leszállóhelyet keressen, mely alkalmas a bolygóközi közlekedés bárminő eszközével történő leszállásra. Ennek érdekében lássák el ezt a leszállóhelyet Uszmanov-Svarc típusú, helyi erőforrásokból működő, ultrarövid hullámú automata jelzőberendezéssel.”

Krajuhin letette a papírlapot, s végigpillantott hallgatóságán. Egy ideig mindnyájan hallgattak. Majd Jurkovszkij, színpadi hőshöz illően, összevonta dús, sötét szemöldökét, s kijelentette: — És vajon ki foglakozik majd ezzel?

— Furcsa kérdés, Vlagyimir Szergejevics — nevette el magát Krajuhin.

— Remek, remek, találunk leszállóteret — vágott gyorsan közbe Dauge. — A legrosszabb esetben mi magunk építünk. Hanem ami a jelzőberendezéseket illeti… Semmi kétség, ez bizony aprólékos munka, és komoly szakismeretet követel…